Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

A Duna—Tisza lcözén kiemelkedő a lótenyésztés. Területünk nagyobb részét lótenyésztő jellegűnek kell tartanunk. (Lótenyésztő jellegűnek tekintem azokat a területeket, ahol a ló összes számosállatból való részesedése az országos átlagot meghaladja, 25% feletti, az átlagosan tenyésztő területeken a ló részesedése 12—25%, 15%-nál kisebb részesedés esetén pedig a tenyésztés átlag alatti.) Ezt mutatja már a Duna—Tisza közén a ló átlagos (20%) részesedése is. A kiemelkedően magas, erősen lótenyésztő jellegű települések egy része a fővárost öleli körül, másik része végighúzódik a Duna menti árterületen, továbbá Tiszakécskétől Szakmárig, keresztül a homokhátságon. Az átlagosan tenyésztő területek közé csak a ceglédi, dabasi járás több községe és az aszódi járás É-i része tartozik. Átlag alatti lótenyésztő község az egész Duna—Tisza közén elszórtan csak néhány fordul elő. Az állattenyésztésen belül a lótenyésztésnek ez az előkelő szerepe kétségtelenül nem szükségszerű és részben egészségtelen jelenség.

Annak ellenére, hogy a Duna—Tisza közén is csökkent az összes számosállatból a ló aránya, az állattenyésztés szerkezete nem mondható megfelelőnek. A ló még mindig nagy szerepet kap a tenyésztésben anélkül, hogy ezt a gazdasági szükségesség indokolná,

sőt gátolja más haszonállatok (főleg szarvasmarha) tenyésztésének növelését, elsősorban a takarmányhiány miatt, ami a Duna—Tisza közén az állattenyésztés legsúlyosabb problémája.

5. A SERTÉSTENYÉSZTÉS ALAKULÁSA 1935-IG

1895-től 1935-ig legnagyobb fejlődés a sertéstenyésztésben mutatkozik. Az 1895-ben bekövetkezett és éveken át tartó sertésvész óriási pusztításokat végzett a sertésállományban, a század első évtizedében azonban már általános fellendülés tapasztalható. Ez a fejlődés annál inkább jelentős, mivel az 1911-es számlálás a február végi adatokat tünteti fel, amikor az állatvágások nagy része már megtörtént. Fejlődéséről azonban lényegében csak 1906-tól lehet szó, amikor a vámvédelem segítségével megszűnt a balkáni, elsősorban a szerbiai verseny. Ettől az időtől kezdve nagyméretű az emelkedés az előző 10 év mélypontjával szemben. A piaci, értékesítési lehetőségek, az árak alakulása a sertéstenyésztésre gyakorolnak legnagyobb hatást, leginkább kapcsolódnak a konjunkturális viszonyokhoz. Ä lakosság megnövekedett igénye, szükséglete, a külföldi piac és főleg a kukoricatermelés nagyarányú emelése kellő alapot szolgáltatott a sertéstenyésztés fellendüléséhez.

198