Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei

Április

О -5 ЕЮ 5-jo ГГТТП ю-15

5. ábra. Az első őszi fagy átlagos határ- 6. ábra. Az utolsó tavaszi fagy átlagos

ideje (50 évi átlag, Bacsó nyomán) határideje (50 évi átlag, Bacsó nyomán)

melegedésének, de gyors a lehűlés is. A talajfagy enyhe teleken 10—15 cm, különösen szigorú teleken 70 cm körüli.

A légnedvességnek, a levegő vízgőztartalmának fontos szerep jut a mezőgazdasági termelés szempontjából. Területünkön hátrányos a levegő alacsony nyári nedvessége. A Duna—Tisza köze legnapfényesebb területe — középtájon — egyúttal a relatíve legszárazabb is, ahol a levegő nedvessége átlagosan 64% alatt marad. Ettől a területtől É-ra és D-re 65—70%-os sáv következik, majd a Gödöllői-dombságon, valamint a terület DNy-i sarkában, a Duna mentén 70—75%-ra fokozódik a légnedvesség. Éves viszonylatban kettős minimum tapasztalható: április és július végén. A maximum december vége felé jelentkezik. Április és július között az európai monszun javít a helyzeten. A januári légnedvességet tekintve, tájunkat csaknem az egész országra egyformán érvényes 85—90%-os értékek jellemzik, míg júliusban (60—65%) DK-ről alacsonyabb, Ny-ról és É-ról magasabb légnedvességű területek övezik.

A párolgás mértéke egyenesen arányos a hőmérséklettel és fordítva arányos a légnedvességgel: ebből következően télena Duna—Tisza köze É-i felén, nyáron pedig D-i részén magasabb.

A hőmérséklet mellett a csapadék az az éghajlati elem, amelynek a mezőgazdasági termelés szempontjából a legnagyobb gyakorlati jelentősége van.

16