Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete

104. ábra. A tehén százalékos aránya a szarvasmarhaállományból

A főváros környéki tejellátó övezet az 1935-ös állapottal szemben 1957- ben, az utóbbi évek fejlődése ellenére is, csak nyomaiban lelhető fel. 70—80%-os tehénarány egy község kivételével sehol sem fordul elő, de a tehén és vemhes üsző együttesen a 60%-ot már számos községben meghaladja. A régi tejellátó övezet településeinek többségében csökkent a tejtermelés intenzitása és a tehén részesedése. Különösen nagy a visszaesés a Csepel-sziget É-i részén (Szigetszentmiklós, Szigethalom, Tököl). Ez a terület ugyan a szarvasmarhasűrűség tekintetében a Duna—Tisza közén előkelő helyet foglal el, de a tehén aránya az 50%-ot sem éri el.

A Duna—Tisza köze É-i részén az aszódi járás 1935-ben is a tejellátó övezet szélén helyezkedett el, és így magasabb (60—80%) tehénarány csak Aszód—Túra között alakult ki. Ez ma is megtalálható, de kisebb (50—70%) a tehén részesedése. A járás É-i helységeiben pedig a tehenek az összállománynak 50%-át sem érik el, holott a szarvasmarhatenyésztés nagymérvű; az egész Duna—Tisza közén itt a legsűrűbb az állomány.

A már ismertetett tej ellátó övezet megszűnése kétségtelenül káros hatású a főváros tejellátásában. A lefejő tehenészet megszüntetése a tenyésztés szempontjából hasznos és indokolt, de a zavartalan tejellátás érdekében szükséges — a helyes tenyésztési arányok betartásával — ismét kialakítani a tejellátó övezetet, melyben a tehén aránya, ha a régi nagyságot nem is éri el, de legalább megközelíti.

187