Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

szektorban a legmagasabb. Az állami gazdaságok zöme a régi nagybirtokos területeken, elsősorban a Duna mentén helyezkedik el. A községi, továbbá ismeretlen kezelésben levő gazdaságok területét nagyobb részben egyéniek, kisebb részben a termelőszövetkezetek hasznosítják. A vetés­­szerkezet (36. táblázat) általában mindenben megegyezik az egyéni szektoréval. 2. Az egyes társadalmi szektoroknak a Duna—Tisza közi növényterme­lésben játszott szerepét csak részben fejezi ki a vetésterületi megoszlás, emel­lett figyelembe kell venni a terméseredmények szektorális különbségeit is (39. táblázat). 39. TÁBLÁZAT Néhány fontosabb növény 1957. évi termésátlaga szektorok szerint Növény Állami gazda­ságok és válla­latok Mező­­gazda­sági ter­­melő­­szö vet­kezetek Egyéni és egyéb gazda­ságok Növény Állami gazda­ságok és válla­latok Mező­­gazda­sági ter­­melő­­szö vet­kezetek Egyéni és egyéb gazda­ságok Őszi búza ..............11,9 10,7 8,4 Takarmányrépa ...192,0 189,2 186,5 8,3 7,4 5,7 Lucerna...................13,4 19,4 24,5 Őszi árpa................14,7 13,5 12,8 Vöröshere ..............13(0 16,6 20,7 Tavaszi árpa ....10,8 11,0 9,9 Csalamádó Zab..........................8,8 8,3 8,2 és silókukorica . .105,0 111,0 140,0 Kukorica................12,3 12,5 13,2 Zöldborsó................9,8 14,0 16,7 Burgonya................47,5 55,0 53,7 Paradicsom............70,0 64,0 92,0 Cukorrépa..............138,0 148,0 133,0 Azoknál a növényeknél, melyeknek termelésében érvényesülnek a nagy­üzemi gazdálkodás előnyei (gépi munka, okszerű trágyázás, megfelelő elővete­­mény stb.), szembetűnően jobbak a szocialista szektor eredményei, elsősorban természetesen az állami gazdaságoké. A sok kézimunkát igénylő kukorica és burgonya esetében, ezenkívül a zöldségféléknél és szálastakarmányoknál for­dított a helyzet; határozottan megmutatkozik az állami szektor munka­erőhiánya. 3. A szőlő- és gyümölcstermelés szektorális megoszlására vonatkozóan nem állanak kellő adatok rendelkezésre. 1956-ban a szőlőterületek háromnegyed­része volt az egyéni gazdaságok birtokában, mintegy 6,5%-a termelőszövet­kezeti, majdnem 8%-a állami ill. községi kezelésben állott, a fennmaradó 10% pedig a tartalék- és elhagyott földekből adódott (8. táblázat). Azóta — becslé­sek szerint — jelentősen csökkent a termelőszövetkezetek, viszont némileg növekedett az állami szektor 40. táblázat szőlőterülete. Mivel az álla­mi szőlőgazdaságokban na­gyon sok a fiatal telepítés, még alárendelt szerepet ját­szanak a bortermelésben (40. táblázat). A gyümölcstermelés szektorális szerkezete nagy vonalakban hasonló a szőlő­­termeléséhez. Bor felvásárlás a Duna-Tisza közén 1958-ban Szektor 1000 hl % Egyéni gazdaságok.......................1141,0 20,0 69,0 92,8 1,6 5,6 Termelőszövetkezetek................... Állami gazdaságok és vállalatok Összesen ...........................................1230,0 100,0 152

Next

/
Thumbnails
Contents