Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei
I. FEJEZET A DUNA—TISZA KÖZE MEZŐGAZDASÁGÁNAK TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEI A) A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI FEJLŐDÉS TERMÉSZETI FELTÉTELEI A társadalom anyagi életének, a társadalmi—gazdasági fejlődésnek egyik alapvető és állandó feltétele a természeti földrajzi környezet. Szerepének jelentősége és jellege nem egyszersmindenkorra adott, hanem a társadalom fejlődésével párhuzamosan állandóan módosul. Á természeti földrajzi környezet — jóllehet nem gyakorol döntő hatást a társadalmi — gazdasági fejlődésre — változatosságával, sokrétűségével, eltérő adottságaival jelentősen részt vesz a gazdasági élet helyi sajátosságainak kialakításában. A földrajzi helyzet, a geológiai és morfológiai viszonyok, az éghajlati, vízrajzi és talajadottságok ■— a természeti földrajzi környezet e legfontosabb elemei — egyenként és összességükben helyileg eltérő, jellegzetes vonásokat kölcsönöznek a társadalmi — gazdasági fejlődésnek. * 1. A D u n a—T isza közét, az Alföld e Ny-i peremtáját mindenekelőtt két nagy határfolyója, a Duna és a Tisza, továbbá az e folyók között húzódó Kiskunság homokvidéke teszi jellegzetessé. D-en a Bácskai-lösztábla, É-on az alföldi térszínbe mélyen benyúló Gödöllői-dombság, ÉNy-on pedig a Pesti-síkság csatlakozik a homokhátsághoz. Ny-on széles sávban húzódik — É-ról D felé — a dunamellóki lapály, az egykori ártér. Jóval keskenyebb ártérszalag kíséri K-en a Tiszát. A Duna—Tisza köze É-on a Gödöllői-dombság révén középhegységeink vonulatával jut érintkezésbe, egyébként minden oldalról síksági területek, alacsony dombvidékek veszik körül. A Duna—Tisza köze a Középduna-medence központi tájának, az Alföldnek a Ny-i felén helyezkedik el, és az Alföld földrajzi fekvéséből, medence-helyzetéből adódó alapvető sajátosságokban is osztozik. A tengerektől — eltekintve az Adriától — meglehetősen távol fekszik, amellett az Alpok és a Kárpátok magas hegységkerete is fokozza a medencefenék kontinentális jellegét. 2. A Kiskunság mai felszínének kialakításában a vecsés— kecskeméti levantei-ópleisztocén süllyedék játszott jelentős szerepet, mint az ősi Duna első erózióbázisa, amely felé — több ágra szakadva — hordta törmelékét a hatalmas folyam. A mai felszínek a Duna felsőpliocén-pleisztocén hordalékkúpjának maradványai. E nagy, lapos hordalékkúp határa É-on és K-en a Pestlőrinc—Vecsés—Monor—Cegléd—Alpár vonal, Ny-on a Duna allúviumának K-i pereme, D-en pedig — Kiskunhalas, Kistelek magasságában fokozatosan belesimulva az újholocén lepelhomokkal borított mésziszapos laposok térszínébe — a Bácskai-lösztábla É-i szegélyénél végződik. A Duna hajdani fattyú-11
