Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
48. ábra. A lucerna vetésterületének 49. ábra. A vörösboré vetésterületének eloszlása (1957). 1 pont — 50 kh eloszlása (1957). 1 pont — 50 kh. 5. SZÁLASTAKARMÁNYOK A szálastakarmányok vetésterülete rohamosan terjeszkedett az elmúlt nyolc évtized során, párhuzamosan a rétek, legelők feltörésével járó állattartóterület zsugorodásával: 1874 és 1935 között meghatszorozódott, 1957-ig pedig ismét %-ével nőtt a szálasok vetése (24. táblázat). A Duna—Tisza közi szálastakarmányok körében a legfontosabb szerepet — korábban éppúgy, mint jelenleg — a lucerna játssza; vetésterülete szakadatlanul nő: 1935-ben a szálasok vetésterületének 30%-ára sem terjedt ki, 1957-ben pedig már több mint 40%-át foglalta el. 24. TÁBLÁZAT A szálastakarminyok együttes vetésterületének növekedése 1874—1957 között (1874 = 100) Növény 1874 1935 1955 1957 kh %kh 1 % kh % kh % Összes szálastakarmány 16 000 100,0 97 300 606,2 1 113 180707,3 120 100750,6 8* 115
