Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
A kukorica termésátlagai — szélsőségekre hajló kontinentális éghajlatunk következtében — országosan is rendkívül ingadoznak, de különösen nagyfokú a termés bizonytalansága a csapadékszegény Duna—Tisza közén, ott is elsősorban a D-i homokvidéken. Például a kiskunhalasi járásban az 1931— 40-es években elért legjobb (1940 : 15 q), ill. legrosszabb (1935: 4,3 q) terméseredmény közötti különbség (10,7 q) nagyobb, mint a járás 10 éves átlaga (9,8 q). Az eddig elmondottak alapján a Duna— Tisza közén a kukoricatermelés alábbi körzetei különböztethetők meg: 1. Bácska. Éghajlati- és talajviszonyok kedvezőek, a legjobb termőképességű, hosszú tenyészidejű kukoricák termesztése is lehetséges. Átlag a szántó 30—40%-át elfoglaló vetésterület; kitűnő, bár a csapadék bizonytalansága következtében ingadozó termésátlagok jellemzik. Hagyományos kukoricatermelő, sertéshízlaló körzet. 2. Dunamente. A természeti adottságok itt is kielégítőek, a tenyészidőszak kissé rövidebb. A csapadék bizonytalan. Kiterjedt vetésterület, az országos átlagnak megfelelő, vagy azt valamivel felülmúló, esetenként 38. ábra. A kukorica vetésterületéingadozó termésátlagok jellemzőek. nekeloszlásai 1957).lpont—200kh K-i szegélyén a sekély termőrétegű szikes talajokon, szűkös csapadékviszonyok mellett alacsony a terméseredmény. A kukoricatermelésre itt is fejlett sertéstenyésztés támaszkodik. 3. A Tisza-völgy Csongrád—Szeged közti szakasza. A talajviszonyok kielégítőek, az éghajlat fokozottan szélsőségekre hajló. Átlag feletti vetésterület, közepes, helyenként alacsony termésátlagok a jellemzőek. d. Monori, ceglédi és nagykátai járás. A természeti feltételek — különösen a talajviszonyok, valamint a vegetációs periódus alatt rendelkezésre álló hőösszeg — megfelelőek, a csapadékjárás azonban szeszélyes. A vetésterület általában a szántónak több mint 30%-át foglalja el. A termések jó közepesek. A homokhátság területén — eltekintve Kecskemét és Kiskunfélegyháza vályogtalajú határától —, továbbá a váci, gödöllői és aszódi járásokban általában 20—25%-ig emelkedik a kukorica vetésterületi részesedése. A túlnyomóan laza homoktalajokkal borított hátság területén a szárazságra hajló éghajlat mellett a terméseredmények alacsonyak és rendkívül ingadozók. Pest megye említett három É-i járásában kielégítőek a talajviszonyok, viszonylag kiegyensúlyozott az éghajlat. A termésátlagok közepesek, helyenként jobbak az országos átlagnál. A Duna—Tisza köze kukoricatermelésre legalkalmasabb két területe a Fejér—Tolna—Baranya megyékre kiterjedő dunajobbparti övezethez közvetlenül csatlakozó Dunamellék és Bácska. Az elmúlt két évtized során ezeken a területeken is átmenetileg csökkentek a kukorica vetések, jelenleg azonban min-7* 99
