Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)

Gács Andrásné: Az MDP politikájának érvényesítése Pest megyében, különös tekintettel az agrárproblémák megoldására 1948 - 1952

az elmaradás veszélye, az előkészítés nélküli, gyors fejlesztés, és a kulákok beépülése a termelőszövetkezetbe, "mint az a budai, ráckevei és a dabasi járásban megtalálható."

A munka jobb megszervezése érdekében kiadták az 1951 nyarának jelszavait: "Békearatás - békecséplés!" "Harc minden szem gabonáért!" "Tiz nap alatt learatni, 20 nap alatt elcsépelni!" "Cséplőgéptől a beadást!" ^22^

1951 nyarán végzett szervezőmunka eredményeként 6.000 család lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Cegléd - a megye legnagyobb városa - termelőszövetkezeti város, a budai járás termelőszövetkezeti járás lett, az ország első termelőszövetkezeti járása. Z-*-23/

A számszerű fejlesztést nem követte azonban a politikai és szervezeti megszilárdítás, melynek okát a vezetők abban látták, hogy "nem ismertek a párt és állami szervek előtt a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításának elvi kérdései."^24^

1951 augusztusában már a megye területének mintegy 20 %-án található tszcs. Nőtt a III. tipusba belépők száma, illetve az önálló termelőszövetkezet. Igaz, hogy örszentmiklóson. Veresegyházán a tanács vezetői behivatták a földalapi föld kisbérlőit, s úgy vetették fel a kérdést, hogy "vagy belépnek, vagy lemondanak a kisbérletről!" Ugyanakkor és ismételten azt hangoztatták a megye pártvezetői, hogy "erőszakkal nem szabad kollektiv gazdaságot csinálni. A váci járásban az elvtársak nem akarják megérteni Rákosi elvtárs tanítását, hogy azok a tagok, akik nem meggyőződésből, hanem kényszerből lépnek a szövetkezés útjára, azok nem előre viszik, hanem hátráltatják a szövetkezeti mozgalom ügyét." ^

A következő hónap jelentései arról adtak hirt, hogy "rendkívül megnőtt az érdeklődés a termelőcsoportok iránt." Ez annak tudható be, - az értékelések szerint - hogy a csoportok olyan eredményeket értek el, melyek a dolgozó parasztság előtt eddig ismeretlenek voltak. Pl. a nagymarosi "Előre" Tsz. őszi búzából kát. holdanként 22 q-t, a galgamácsai "Úttörő" őszi árpából 23 q-t, vagy a letkési "Bástya" kiemelkedő búzatermése felkeltette a figyelmüket.

Ezek az eredmények azonban csak igen kevés helyen valósultak meg, a termelőszövetkezetek zöme minden erőfeszítés ellenére a szervezés negatívumait tükrözi.

68