Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)

Szabó József: Az MDP politikai irányvonalának érvényesülése Pest megyében 1953 júniusától 1955 márciusáig

volt több mint 1954-ben. Ezek közül is "kiemelkedett" az ÉM, ahonnan a megyei tanács élelmiszeripari osztályára 1954-ben 1211, 1955-ben 1791 utasítást küldtek. A megyei tanács apparátusa 1955-ben 125 ezer rendeletet és intézkedést dolgozott fel.

De nem volt jobb az alsó szintű államigazgatási szervek helyzete sem, mivel ezeket a megyei és járási apparátusok "látták el" az akták tömegével. Az ügyintézés akadozott, élő személyes kapcsolatokra a lakossággal változatlanul nem jutott idő. Az alsóbb szintű államigazgatásban dolgozókat a sok főhatóság és intézmény szinte naponta zaklatta, felesleges munkával terhelve őket. "Ezek mind meg akarták győzni a községi tanács vb elnökét és titkárát, hogy milyen fontos munkát kell végezniük a termelési tervek teljesítése érdekében."' ' A tanácsoknak ezen kivül munkakapcsolatot kellett tartani a rendőrséggel, a pénzügyőrséggel, a tűzrendészettel, az ügyészséggel, a járási bírósággal, az Áramszolgáltatóval, az Állami Biztosítóval, a helyi szövetkezetekkel, üzemekkel, stb. A sok ellenőrzés és instruálás ellenére a munka színvonala alig emelkedett, keveset javult a szakmai és politikai ismeret, gyenge volt az illetmény és nagy a fluktuáció. S bár rendeletileg intézkedtek a tanácsok

/ 8 2 /gazdasági megerősítéséről, de a végrehajtása akadozva haladt. '

A hatáskörök leadása sem történt meg, s ebből olyan anomáliák adódtak, hogy pl. Cegléden és Nagykőrösön a minisztérium emberei ellenőrizték a fuvarosok munkáját, vagy ők döntötték el, hogy a Taksony-Szigetszentmiklósnál közlekedő csónak használható-e szállításra.1^1

A III. kongresszust követően kezdeményezések történtek a falusi pártmunka javitása érdekében is. Ezek az intézkedések azonban csak részben jártak sikerrel, "az eredmények mellett falusi pártszerveink elmaradtak a követelményektől."^^ A gépállomások és állami gazdaságok pártszervezeteit szakmailag képzett emberekkel erősítették meg, hogy a termelés pártellenőrzését biztosítsák. Politikai tapasztalatuk azonban kevés volt, ezért vagy a régi gyakorlatot folytatták, s úgy tevékenykedtek mint a korábbi politikai helyettesek, s az igazgatói feladatok egy részét is átvették, vagy üzem- és munkaszervezési kérdésekkel foglalkoztak a pártmunka helyett. Ezért a lehetőségek el-113