Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)

Szabó József: Az MDP politikai irányvonalának érvényesülése Pest megyében 1953 júniusától 1955 márciusáig

határozat óta eltelt idő tapasztalatainak összegzése, elemzése elmaradt. Nem beszéltek a pártdemokrácia változásairól, a tömegszervezetek helyzetéről, az irányításáról, a dolgozókat érintő kérdésekről. Ha az elemzések el is maradtak, a hibákat azonban szóvá tették a taggyűléseken. A termelőszövetkezetekben a párttagok egymás közötti viszályáról, a személyeskedésről szóltak.

A vezetőséget bírálták, mert a tagsággal, a dolgozók helyzetével, munkakörülményeivel keveset törődtek. A vezetőségek viszont a hibákért a tagságot tették felelőssé.

Az üzemi pártszervezetekben birálták az anyagellátás zavarait és szóvá tették a műszaki értelmiség tagfelvételének elhanyagolását.

A járási választmányi ülések tapasztalatai az érdeklődés csökkenésére utaltak.Z7®/

A megyei pártértekezletre készült határozati javaslat is azt mutatta, hogy az eltelt időszak mélyreható elemzésére nincs törekvés, szándék. A pártértekezlet fő feladatnak a megyére vonatkozóan a mezőgazdasági termelés fellendítését tartotta. A párt- és kormányhatározatok helyi rendszabályainak kidolgozását sürgette és kötelezte a választmány, hogy "a párt és tömegszervezetek erőinek zömét a termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon folyó politikai munka megerősítésére forditsa, mert a mezőgazdaság fellendítésének legbiztosabb útja a termelőszövetke/ 79 /

zeti mozgalom megerősödése."'

Az MDP XII. kongresszusát megelőző események azt igazolták, hogy a párton belül, a párttagok között elsősorban az uj irányvonal elméleti kérdéseinek tisztázatlansága miatt változatlanul hatott a szocializmus építésének korábbi hibás felfogása és gyakorlata. A politikai fordulatot követően is erőteljesen hatott a dogmatikus szemlélet, s már ekkor az uj politikai irányvonaltól a balra történő elkanyarodás lehetőségét az ingatag politikai egyensúly bármilyen, kisebb-nagyobb megbomlása valósággá tehette. Az irányvonal jobboldali eltorzitásának a veszélye is létezett. E politikai törekvéseknek tömegbázist, támaszt jelentettek a kedvező lehetőségekhez jutott kispolgári rétegek, csoportok, s közöttük a számában is jelentős középparasztság. Eszmei-politikai hatását tekintve pedig, számát meghaladó mértékben, az értelmiségnek az a része, mely élesen szembefordult a korábbi hibák képviselőivel, személy szerint Rákosival.

111