Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)
Szabó József: Az MDP politikai irányvonalának érvényesülése Pest megyében 1953 júniusától 1955 márciusáig
gét. Hibásan értelmezte, s ennek megfelelően fogalmazta meg feladatait. Mind a Központi Vezetőségi ülésen, mind a megyei aktiván az előrehaladás akadályaként "a szektarianizmusból fakadó baloldali elhajlást" emelték ki, amelynek elméleti gyökereit a dogmatizmus továbbélésében, hatásában keresték. A funkcionáriusok "kelletlen, félszivü hozzáállása", - amely ugyancsak akadálya volt a határozat végrehajtásának -, pedig abból a bizonytalanságból, tanácstalanságból következett, amelyet a gyakorlati élet nap mint nap felvetett, s ezek sokszor ellentétesek voltak a korábban vallott elvekkel. Az uj, eligazitó érvényű, meggyőző érvek pedig még nem fogalmazódtak meg. Erre, hogy mennyire szükség lett volna azt az aktiván elhangzottak jól példázzák. A megváltozott helyzetben fő veszélynek a baloldali szektaria— nizmust tartották, de a jobboldali törekvéseket részletezték. Megfogalmazódott: fő veszély lehet ha nem vigyáznak - a jobboldali. Különösen Pest megyében, "ahol a kispolgárság lett a hangadó, s e tendenciának a megyében talaja van." Jobboldali tendenciának tartották a kulákok elleni fellépés megtorpanását, általában a liberalizálódást, a tömegek irányába tett engedményeket. A begyűjtés csökkentését, az állami tartozások eltörlését, mely "már nemcsak jobboldali veszély, ha-159 I nem rendszerellenes politika". ' A termelőszövetkezetek szervezésének visszafogását is a visszavonulás jelének tekintették és visszalépésnek a szocializmus építésének célkitűzéseiben.^®®^ Számoltak a feladatok bonyolultabbá válásával, de a helyzet értékelése dogmatikus hibáktól nem volt mentes. Szükséges volt felhivni a figyelmet a jobboldali törekvésekre, tevékenységük felélénkülésére is. Helyes felismerés volt, hogy felélénkült elsősorban falun a reakció tevékenysége, de az osztályharc éleződésének elve alapján vonták le a következtetést: "a harc nem enyhül, mert ellenségeink - közöttük a jobboldali szociáldemokraták és a klerikális reakció megértik, hogy amilyen mértékben előrehaladunk, olyan mértékben az ő gyengeségükhöz vezet. Az osztályharc nem csökken, hanem feltétlenül éleződik." Mint ahogy illúzió volt és hatott az a felfogás, mely a lakosság legszélesebb rétegeit kivánta megnyerni a szocializmus 103
