Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

biztos tudomásunk nincs. Az első határozott tudósítást a thuróczi prépostság 1252-ki alapító levele nyújtja, mely szerint IV. Béla az ottani szerzeteseknek Olaszi-Liszka környékén is adományozott szőllőt; s a mely időből kezdve a hegyaljai szőllőmívelés már maradandólag említettek, így IV. Béla a Turuli szent Ágostonrendieket 1257. Patak és Olaszi közt a bortermelőknek négy mansiójával adományozta meg. így V. István király különös vonatkozással a Hegyaljára 1271-ben az egri püspök számára azt rendeli, hogy a termett bor tizede neki járjon; azon sajátságos megjegyzéssel, „in omnibus Comitatibus (melyek t.i. püspöki megyéjéhez tartoztak.), ubi vineae sunt plantatae, vei plantabuntur in post er um”*.

Különben a hegyaljai boroknak nagy híre - mint látni fogjuk - csak a XVI. század elején veszi kezdetét.

3. A soproni bor — melyről ezen korú oklevelekben szintén van már említés - valamint

4. a Fertő tó melletti ruszti borról.

5. A szent-györgyi bor-vól nincs ugyan határozott említés; minthogy azonban II. Endre király 1209. Sebes comes a pohárnokok főmesterének és a Szent Györgyi család alapítójának Szent György helységet adományozta; ezen adományozásban egyszersmind oly eseményt látunk, mely a később oly híressé lett ottani szőllőmívelés kezdetével szoros kapcsolatban állt.

* in omnibus Comitatibus... - egész kíséretében... ahol szőlőültetvények vannak, vagy ahol telepíthetnek a későbbiekben...

83