Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

sek és jobbágyok, gazdagok és szegények a kolostorok mezőgazdaságaitól sajátították el a földmívelési ismereteket. Oly tekintetre méltó volt e hatás, hogy az mezőgazdaságunkat teljesen átalakította. Méltán állítjuk országosnak e hatást, mivel az a közel kétszáz kolostor Magyarország minden részének, valamennyi vidékének gazdasági fejlődésére irányító befolyást gyakorolt. Elsősorban a szerzetesek munkája, az általuk felmutatott sikerek győzték meg a szemlélőt rendszerük helyességéről; a helyesnek ismert rendszert szívesen követték a világiak, a kolostorok pompás gazdaságai mintául szolgáltak a gazdasági berendezésekre. De buzdítólag hatott a népre a szerzetesek tekintélye, szellemi fölénye is- A szerzetesek önfeláldozó tevékenysége, szeretetteljes bánásmódja, műveltsége oly tekintélyt biztosítottak számukra, a melynek jótékony hatása el nem maradhatott. Nemes és pór bizalommal fordult azokhoz, a kik tanácsadói, oktatói voltak mindennemű ügyeiben. És ezt a tekintélyt a szerzetesek okosan fölhasználták a mezőgazdaság gyarapítására.

A káptalanok mezőgazdasági tevékenysége tulajdonképen e korban kezd mutatkozni önállóan. A XII. század második felében kezdik birtokaikat elválasztani a püspöki javaktól. A társaskáptalanok birtokrendszere olyan volt, mint a kolostoroké. A dömösi prépostság adománylevelét olvasva, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a káptalanok a XII. század közepén hasonló gazdálkodást folytattak, mint a kolostorok. 1138-ban a dömösi társaskáptalannak voltak falvai, melyek lakosai kenyeret szolgáltattak a káp77