Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

készítéséhez láttak. A templom és kolostor alapját kimérték, a kertnek szánt tért kihasították, a vizenyős helyeket lecsapolták és feltöltötték, a szántás-vetés alá eső részeket körülárkolták, a forrásokat és patakokat majd tavak képzésére, majd csatornázásra fölhasználták. Ez volt a kezdet. A kert lassankint fákkal, virágokkal, gyümölcsökkel, veteménynyel és hasznos növényzettel telt meg. A mezőkön dús vetés állott, aranykalász rengett, állatfalkák legeltek. A telep fejlődése biztosan haladt előre. A kolostortól, mint középponttól bizonyos távolságra majorságok emelkedtek, tiszti és cselédlakokkal, kis kápolnával, melyet a dézsma és napszám kikötése mellett földekkel megajándékozott földmívelők házikói és kertjei vettek körül. A majorság rövid idő alatt faluvá, vagy várossá nőtte ki magát.

Hazánkban az új szerzetesrend megalapíttatása után csakhamar otthonra talált. Első telep volt a várad-hegyfoki prépostság, a magyarországi prémontreiek törzsháza s egykor Biharmegye egyházi és polgári életének nevezetes pontja. Alapítóját II. István királyunkban tiszteli a hálás ivadék. Eredetét a kora sírba szállott fejedelem országosának végelőtti évére, 1130-ra teszik a rend évkönyvei. Mint kasból a méhek, gyorsan terjedtek szét az országban a prémontreiek. Kolostoraik száma egy század leforgása alatt 60-ra szaporodott. Várad-Hegyfok, Lelesz, Jászó, Bozók, Turócz, Csorna, Darnó, Hatvan, Mislye kulturális és gazdasági középpontok lettek. Ha alapító- és adományleveleiket vizsgáljuk, ugyanazokat a gazdasági

71