Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

nyai igen kedvezők voltak reá nézve, s az eredmények, melyeket ezen országok kormányaitól nyert, más belkörűlmények közt virágzatra emelik vala borkereskedésünket. A társasági igazgatóság t.i. nemcsak szabadságot nyert a magyar boroknak a Poprádon és Visztulán szállítására, hanem ezen kiszállított borokra nézve, az elbingeni árúmegállítás eltörlését is eszközlé, más részről pedig a porosz még mindig magas beviteli vámokat, hordájától csak 16 garasra szállittatá. A svéd király már előbb kedvező feltételek alatt engedte meg a magyar borok bevitelét. Mily hasznot várhat vala e társaság, ha megállapodik, Oroszországból? láthatni abból, hogy hivatalos vámjegyzék szerint Sz.-Pétervárra 1804-ben egy millióm kilencszázezer rúbelnyi, azaz több mint három millióm forintnyi bor vitetett be. A Schweighardt által Oroszországba tett próbaszállítások azonban mégsem elégíték ki a reményeket, de az akadályok leginkább physikaiak lévén, idővel elmozdíttathattak volna. Sikeresebb volt a Svédországba tett kísérlet, mi azonban a társaság elenyészte után nem folytattaték.”

„Berzeviczy György 1807-ben fogta föl újra az éjszaki bor kereskedés ügyét, s kedvencz eszméjének, az éj szaki hajózásnak megkezdésére példát nyújtandó, a Poprádon, Dunajecen, Visztulán borszállítást tett Varsóba. De ezen még szabályozatlan úton annyi akadályra talált, hogy kísérletét sem maga, sem más nem ismételte.”

Az érintett nagyobb szerű vállalatokat e század elején kisebb szerű borkereskedési tevékenység követte, t.i. főleg

460