Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

IV. Szakasz.

A MAGYAR BORKERESKEDÉSRŐL,

SZENVEDŐ (PASSIV) ÁLLAPOTÁNAK TEVŐLEGESSÉ (ACTIV) VÁLTOZTATÁSÁRÓL.

57. §. A magyar borkereskedésről hajdan s a jelenkort megelőzd időkben.

Hogy a bortermelés, midőn ősapáink elfoglalták Pannónia földét, már szinte ezer éves volt hazánk magaslatain, történelmi adatok bizonyítják. De miként állt a borkereskedés, nem tudhatni, csak következtethető abból, hogy a bortermelés felette nagyhasznú vala, mi kereskedés nélkül nem történhetett. Nagy Lajos dicső királyunk idején is már 10.000 darab arany volt az egri püspökség tizedváltsága Zemplénben; Cornides okirati gyűjteménye szerint pedig egész birtokok adattak egyes szőlőkért a hajdan korban. Ezekből kitűnik, hogy Árpád származású fejedelmeink alatt is már élénken folyt a bor kereskedés honunkban.

Láttuk azt is a hegyaljai borokról értekezve a II-dik Szakaszban, hogy a XVI-ik században, s a hihető, azelőtt is, Pest volt a magyar bor kereskedésnek fő pontja, hová nemcsak a belföldi nevezetes borok, de külföldiek is szállítottak, oda gyülekező lengyel és silezita borvevők számára. Azon időkben tehát, a határvámok kevésbbé lévén divatosak, aránylag más gazdasági ágazathoz képest, a bortermelés és azzali kereskedés igen nyerőleges lehetett. Világos

457