Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

ről több hegyaljai gazdák jegyzeteiből győződtem meg, hogy a szüretet megközelítő időkig jó bort senki sem várt; de felette jó száraz őszre fordulván az idő, kitűnő borok lettek. 1810-ben junius elején pocsékká tette a dér a szőlők hajtásait, senki sem várt jó bort; de a dér után késő őszig a legkedvezőbb idő állván be, jó középszerű borok lettek. 1845,1852-ben nyaranta senki sem várt jó borokat; de az ősz jóra fordulván, középszerű jó borok lettek; szóval a szőlő őszi gyümölcs lévén, a bor minőségére ezen évnegyednek van legfőbb hatása.

Jó szüretet Ígérő évek voltak 1820, 1833 sat., de a sok esőzés tönkre tette, teljesen összerothasztotta, penészesítette a termést, és rósz bor lett következménye.

Vannak olyan évek is, midőn vagy a korábbi szedésből lesz jó bor, vagy a későbbiből, ahoz képest, a mint az esések vagy kezdetben, vagy a szüret végin lepik meg a szőlők termését. Ilyen év volt 1848, midőn a későbbi szedésü mustból első rangú borok váltak, a korán szedettekből csekélyebb minőségűek. 1850-ben October elején már teljes jóságú vala a szőlő, October derekán túl megerősödve az idő, a szüret kezdetébeni borok noha nem roszak, de kitűnőknek sem mondhatók. Novemberben állandó száraz napok, deres éjjelek kerülve, a vizenyősebb aszút, és noha érett - de rothadásnak indult szőlőszemeket megszikkasztván, ezekből jó borok kerültek.

Megjegyzendő még végre az is, hogy az idő járásánál fogva sokszor a Hegyaljának egyik, gyakran a másik végin, vagy az öt mérföldre nyúló hegyaljai hegyek vonalá455