Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

magaslaton, sátorában székelő fővezér helyén épült Szerencs városa.

A fennirtak szerint tehát ősapáink bejövetelekor nemcsak jó, de sok bor is termett Tokaj vidékén, melyet ma Hegyaljának nevezünk.

A tatár pusztításkor azonban három évig annyira alá szállt a szőlőmívelés a Hegyalján, hogy azoknak eltakarodása után IV-ik Béla Olaszhonból hozott gyarmatokkal kezdé azt a megmaradt benlakókkal együtt gyakorlatba hozni. Ezen olaszok, a máig is Olaszinak nevezett helységben, és Liszkán települtek, és sok nemes fajú szőlőket hoztak magokkal, nevezetesen a furmintnak (formiana) több fajtáit, melyeket a classicus latin költő Horatius is megénekelt. Ugyancsak Béla király idejében említtetik egy diplomában a mai S. N. Patak is, mely határában a tatár járás után, szinte iparosabban rendeltettek a szőlők míveltetni. Ez Olaszi szomszédjában fekszik, királyi birtok s mulató hely volt.

És így a hegyaljai szőlők második plántálása Olaszi, Liszka, és Patak földéről terjedt el a többi helyekre, mit bizonyítanak az Olaszhonból került szőlőfajtáknak a Hegyalján egyenlő divatozásai, mely fajták a haza távolabbi szőlőhegyein kevésbbé találhatók.

Mily roppant becse és ára lehetett hajdankorban a hegyaljai bornak és szőlőknek, bizonyítja, hogy Nagy Lajos idejében 1380-ban az egri püspökségi irományok szerint, tízezer arany fizettetett tized fejében a Hegyaljától, és

450