Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIV. fejezet

De minden normális és kedvezőbb esetekben fenmarad még a téli és a szünnapokra eső tartás, a fennálló feltételek alatt; mely előlegezett költségek megtérítését csak a jövendőtől - t.i. az egész intézet nagyobb felvirágzásától - reménylhetni. Ez olly feladat, mellynek mását nem igen találandod fel sem mi nálunk többé, sem másutt, magán vállalatnál. Azért - intézetünk dolgában - vetélytársaktól nem igen tartunk, valamint attól sem hogy valaki, az ügyszeretetből magunkra vállalt tanárságból, jövedelme kedvéért kiszorítson.

Szeretném továbbá, ha a fiukból nemcsak hasznos, hanem egyúttal - s a mennyire lehet - miveit embereket is faraghatnék; azért eszem egy asztalnál s egy tálból velük, hogy minél többet saját magam s családom körében mulassanak, és a közös társaságban részt vegyenek. Azért rendezem egyrészt a bécsi kiállítást is, hogy a jobbaknak köztük alkalmat nyújtsak, miszerint saját költségük nélkül, a székvárosnak, tanulmányozásukra érdekes nevezetességeit élvezhessék, s azért - ha érdemesek leendenek reá - még többféléket is léptetendek életbe, mire nem minden fán terem, rájok nézve kedvező alkalom.

Jól tudom, hogy tanintézetem érdekeit tárgyalván, kissé körülményessé válók. De miután ezen egész vállalat jövendőbeli haszna sokkal inkább az egész hazát, mintsem mostani ápolóit illeti: szükségesnek tartom, hogy a nagy közönséget annak belszerkezetével, irányával, zsengeségéhez tapadt tökéletlenségeivel, de egyszersmind azon igye438