Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIII. fejezet

tavaszig eltartani, s csak akkor ültetni el, ha többé nem lehet tartani hideg- s derektől. Ez áll a szederre nézve is.

85. §. Általános szabály a magvak eltartására nézve az, hogy: az alma- és körtvemagok - ne napon vagy tüzmelege mellett, hanem árnyas, szellős helyen szétteregetve száritassanak ki; azután pedig vagy átlikgatott papirtokczákban, vagy vékony szinte likacsos fa-szelenczékben, vagy pedig vászon-zsacskócskákban tartassanak, még pedig száraz és ollyan helyen, hol se egér, se madár, se rovarok hozzá ne férjenek. A csontárosak pedig homokba, - rétegenként rakosgathassanak, s ne rekedt levegőü, hanem szellős s közép mérsékletü pinczében tétessenek el; ez áll: a dió, mogyoró, mandula, s gesztenyéről is. - Azon szokás, miszerént némellyek a csontárosokat megtörve, vagy hegyeiket elreszelve ültetik el, hogy (hitünk szerént:) „kemény borítékuk szétrepesztésével se legyen bajuk ezeknek” annál biztosabban kikeljenek, nemcsak egészen haszontalan, hanem káros is, mert ez által, a maghoz korábban és kelleténél több nedvesség szivárogván, a mag-bélcze elrothad s elromlik. -A magvak csírázását vagyis az ,ébrény’nek életre ébredését tetemetesen elősegíti az: ha azokat ültetés előtt-, az almárokaX 24-48 óráig, a csontárok at pedig 14-20 napig tiszta viz-, vagy ganaj lében áztatjuk.

400