Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

hagynék azt, sokszor lehetetlen volna méhtenyésztetéshez fogni. Hlyen környűlállásokban, ollyan formában kell öszszeszabni a’ főldmivelést a’ méhek’ állapottjával, hogy a’ kettő közzül eggyik se szenvedjen. Termeszteni kell ollyan plántákat, a’ mellyeket a’ méhek is szeretnek; de a’ mellyek, a’ mellett, a’ gazdaságot, más felől is észrevehetőképpen segítik. Könnyű volna egy igen derék méhlegelőt készíteni, ollyan plántákból, a’ mellyeket a’ méhek nagyon szeretnek, ha tsak a’ méh vólna az embernek a’ tárgya, ollyan plántákból, a’ mellyek másfelől semmi láttzató hasznot nem hajtanának: de mit érne ez egy hellyes Mezeigazdaságban, a’ melyben a’ méh tsak egy tettzés szerént való tóldása a’ haszonnak? Főképpen kell egy mezeigazdának az ollyan másképpen is hasznos plántákat termeszteni, a’ mellyek nagyobb részént akkor virágoznak, mikor a’ természeti legelő hanyatlik, ősz felé, mert tavasszal, tsak inkább találnak a’ méhek valamit, vagy virágot, vagy pedig mézharmatot, - ha az igen mostoha esztendőket ide nem értjük.

Egy méhes Mezeigazdának, minden plánták felett javasolhatom ezeket:

i. Tatárka (hajdina), mellyet egész tavaszon és nyáron akármikor is, de a’ jó gazdaság’ fundamentoma szerént, Június’ utólsó hetiben, kiváltképpen egész Júliusban legjobb vetni azért, hogy ez által a’ gabonák’ ’s más elmúlhatatlanul szükséges plánták’ rendes intézete fel ne forgatódjon, mikor azt ollyan főidbe vettj ük, a mely már azon nyáron megtermetté a’ maga’ hasznosabb adóját, az árpát vagy ros’t.

354