Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XI. fejezet
tenyésztetnők. A virágról, százat elkergetünk sem bánt, mindég tsak pro aris etfocis. De azért, még sem árt a’ leszakasztott virágot körülnézés után szagolni meg. - Ha az ember a’ méhek ajtajok előtt áll, ezt nem szenvedhetik, mert azt gondollják a’ strásák, hogy őket akarja ostromlani: a’ háta megett vagy mellette bátran lehet járni. Hajadon fővel és hirtelen, kivált izzadton, nem kell a’ méhekhez menni, mert az izzadt embert sem szenvedhetik. Bátran, de igen lassan kell hozzájok nyúlni, és nem kell az embernek a’ kezét vagy magát vissza rántani, kemény mozdúlásokat mellettek tenni; és ha szinte a’ fülénél vagy ábrázattjánál jár is valakinek dongva, nem kell azt eltsapolni, hanem magát attól lassan elhúzni, és ha az ábrázatjánál repdes, takarja bé az ábrázattját a’ két kezével, ’s vonúlljon hátra lassan, mert ha el akarja tsapni, már olybá tartsa, mintha az ajjakában vagy szeme alatt volna a’ fúllánk. - A’ villámás jár nálla hirtelenebb’ tsak. Mikor a’ méh az embernek egyenesen neki tart, vagy utánna iramodik egy vagy több: akkor tsak menjen a’ mint mehet, vagy ha valami zöld akármi tsomó levelet vagy fűvet talál, azzal takarja el a’ fejét. Ha valakinek a’ hajába kevergődzik, tsak hagyja ott, ha nints a’ ki szabadíttsa; majd elmegyen egyszer magában: de illyenkor, el kell menni a’ kelentztől, mert, ha a’ többi annak mérges dongását meghallja, falkástól megyen oda. Ha meg van a’ méh rakodva ; nem tsíp, mert tsak a’ mézre van gondja. Ha hűvös idő van, vagy messziről útazott haza a’ méh, akkor, ha rakással száll is az ember’ ábrázattjára, semmit sem árt; 349