Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

ereszti a gyökerét, és a ki-ásásban hamar meg-sértődik. Ha pedig e felét, ugyan el kellene ültetni, mingyárt első esztendőben, vagy másodikban ültessék el a meleg helyeken őszszel: a hideg helyeken kikeletkor. Eleinten, nem kel igen meg-nyesni a kaiszi baraczk fiatal fácskát; mert igen karcsú lészen a fája, és gyakran ki-is vész. Az oltanivaló ágacskájának választásában áll leg-inkább, a kaiszi baraczk óltásának mestersége: mivel az, közönségessen olly tenyésző, hogy némellyeken csak virágzó szemek vannak, a kik örömest hátra maradnak. Azért, azok legjobb ágak, a kik valamennyire bújnák, és több levelező szemek vannak rajta, hogy-nem-mint virágzók. Mert csak az levelező szemek alkalmatossák a növésre; és így, a mit más fáknak oltásában távoztatni kell, az a kajszi baraczknak igen hasznos és a tényelzésre alkalmatos. Kiváltképpen, ha szilva-fában ólttyák, ez melly örömest béfogadgya a kajszi baraczkot. Miképden ösmérhetní meg pedig a virágzó, és levelező szemet meg-irtam oda fel §. V. n. CXCI. A’ Kajszi baraczk, azért-is kedves, hogy idején érik; mert hamar az óltot csersnye-után meg-érik, a mondola-után pedig, mingyárt virágzik: de az más féle Baraczk, idején virágzik, és késén érik, úgy-mint Augustusnak végén, és Septemberbe...

300