Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

A’ kit magam-is próbáltam: csak hogy, valóban nehezen foganoszik-meg; mert igen hoszszak az óltani-való ágacskái, ólthattyák pedig őtet leg-jőbban a maga fájába: és hogy továb tartcson, Mondola-fába, Beszterczei-szilvába, Birsalma fába. Februariusnak végén, vagy Martiusnak elején: olthatni szemre; sipra-is, mikor annak ideje lészen. A’ kit magon nevelnek, úgy bánnyanak véle, a mint oda fel írtam ennek az könyvnek 2. Részéb. n. XII. XIII. XIV. Azt-is kivánnyák némellyek, hogy a Baraczk magot, hegyével alá a földbe fordítcsák. De erről, Laur ember gius itélete-szerént, mit írtam a Vetem-kert. V. Részéb. n. XLV. a kinek inkáb tetczik, úgy élhet véle. A’ Baraczk magot, a mint oda fel-is jelentettem, a meleg tartományokban Novemberben ültethetni: a többiben pedig, Januariusban. De akkor mi-nálunk, még igen fagyos a föld; hanem jobb vólna teletszaka, valami edényben jó földben ki-csíráztatni, a mint oda fel-is meg-írtam. Az-után, Aprilisben, vagy Májusban el-ültetni. Mert ha a magot, idején kikeletkor el-ültetik: későre kél-, és nő-ki. A’ magot pedig, egy vagy két lábnyira ültessék egymástól. Némellyek, egynéhány nap hamuval öszve-kevert, porhanyós földben száraztyák; de ez nem szükséges. Sőt némellyek inkább javallyák: hogy mihelt meg-eszik a baraczkot, a magam hagyváneegy keveset a húsában, mig friss, mingyárt el-temessék a földbe. Az-után két esztendő múlván, mikor még nő, ki-ássák, és máshová ültessék; de nem mélyebben, hanem, két vagy három arasznyira. Nem-is igen távol egy-292