Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

leginkább játszodozik a’ természet; ugyan-is ollyan állat­­tyában mint az Lilium, csak hogy nem olly igen hegyes, hanem kevéssé kerekdéd. Némellyeknek színe csak nem minden másod esztendőben változik. Közönségessen há­rom féle. Első, idején. Második, közép szerént. Harmadik, későbben virágzik. Némellyik, egy könyöknyi magasság­­nyir a egy szálon föl női; le vele néki három, négy, öt, temér­dek, három vagy négy úyni széles; virágjának pedig le­velei hat, hét, nyólcz-is. Közepin belől a’ fundamentuma, kimek sárga, kinek kék, kinek fekete, és mint egy premete­­zett, más színnel. Az virág levelei között női egy bottoczka, a’ körül mint valami csákányos vékony száron álló négy, vagy öt őrző, külömb színű: a’ bottocskába a’ magva szo­kott osztán őszei meg-érni, hat rendel egy máson fekszik, vörös, lapos, vékony. A’ ki el akarná vetni, jobb vólna mingyárt őszei félre valamelly ágyba vetni, hogy nem mint kikeletkor. A’ kinek csak egy levele jön ki, az abban az esztendőben nem virágzik: hanem az kik két levelet, és többet mutat­nak. Az gyökere a’ Tulipának, avagy hagymája, bulbusa gömbölyű, egy kévésé hoszúkás nyakú; Külső héja gesz­tenye színű, vagy feketére hajlandó vörös, belől a’ széki fejér, mint a’ keményen sült tyukmonnak fejére. Némely­­lyeknek gyökerei, az búinaságrul egy más után nőinek: némellynek a’ szárán verik ki magokat. A’ fiatal gyökere­ket, el kell az annyoktúl szaggatni, s-úgy külömben ül­tetni. Az gyökerekrűl, nem ösmérni meg mellyik másik; hanem az idején virágzó Tulipáknak, közönségessen kis-254

Next

/
Thumbnails
Contents