Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VII. fejezet

újittassanak a’ fák gyökerei, azokra ganéjt rakjanak, de nem úgy, hogy meg-érje a’ gyökerét; mert egyébként meg-rothad. Ebben, és a’ jövendő hóban, az fákról a’ hernyó fészkek le-vetessenek, és meg-tisztittassanak, minek-előtte meg-élednek, az hóidnak fogytára.

19. A’ méh kasokat bé-kell dugni, mikor hó esik, mert a’ hótúl meg-vakúlnak a’ méhek. Ezeket-is, most eggyik helytül másikba vihetni.

20. Sz. Vincze napján ha a’ nap fénlik, sok bort várhatni.

21. A’ minémü az hóidnak bé-lépése minden fertályban, ollyan közönségessen a’ fertály.

22. Ha Sz. Pál fordulása napján fényes, és tiszta idő lészen, jó esztendőt jelent; ha ködös, Pestist várj; ha eső, vagy hó esik, drágaság lészen; ha szelek fújnak, hadak, zűrzavarok indúlnak.

23. A’ len magot, mind ezen holnapig a’ hajacskájában kell hadni, és minek-előtte ki-verjék, meg-rostállyák jól, és tisztán, hogy a’ len mag-közöt ne maradgyon valami gyom, avagy más féle mag, a’ kit az után ki-kellyen szedni.

24. Az pohánkában a’ leg-kissebb magvú, és leg-alábbvaló, azt kell magnak, és vetni meg-tartani.

25. Az Teheneknek eledelére, Karácson után, nem kell olly nagy szorgalmatossággal gondot viselni, mint Karácson előtt; noha mindenkor szorgalmatos tartást kévánnak. Ha verő fény szólgal, ki kell őket az istállóból bocsátani, hadd melegedgyenek az napnál.

225