Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

Takáts Sándor:

Dinnyeszüret a hódoltság korában

(1917)

... Oláh Miklós érsek írva hagyta nekünk, hogy Magyarországban rendkívül sok dinnyét termelnek s még a szántóföldeket is dinnyével vetik be! A XVI. század családi levelei megerősítik azt, a mit Oláh érsek papírra vetett. Rengeteg sok olyan levél maradt ránk, a melyik a dinnyevetésről, dinnyeküldésről stb. szól. Főasszonyaink akkor még maguk dolgoztatván a kertjeikben, a dinnyevetést is maguk végezték. S büszke volt, a ki idején elkészült a vetéssel. Magyarország nádorispánnéja (Nádasdy Tamásné) azzal keresi az ura kedvét, hogy valamennyi főasszonyunkat megelőzi a dinnyevetésben. A hős Enyinghi Török Ferencz egyetlen leányát azzal ajánlja, hogy jó dinnyés gazdasszony, mert a vetést már április i-je előtt elvégezte. S micsoda büszkeség és öröm fogá el azt a főasszonyunkat, a ki legelőször küldhetett ismerőseinek érett dinnyét? Bizony Nádasdy Tamásné mindenféle kitüntetésnél többre tartotta azt, hogy I. Ferdinánd király asztalára elsőnek küldhetett érett dinnyét.

Szó a mi szó, de a XVI. században a törökök után mi voltunk a vezetők a dinnyetermelésben. A betelepült törökök is segítségünkre voltak, a mennyiben sok fogást eltanultunk tőlük s ők adták a mieinknek a szmirnai és drinápolyi dinnyemagvakat. Hazánkban a XVI. század derekán a legkedveltebb dinnyefajok közt emlegetik az apró

214