Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VI. fejezet
korú levelek napnál világosabban hirdetik ezt! Ezrével állanak a rendelkezésünkre olyan XVI. századi levelek, a melyek kertekről és kertek alapításáról szólanak. Az urak minden követ megmozdítanak, hogy egy-egy jobb gyümölcsfajból oltóágakat vagy csemetét szerezzenek. A ki Törökországban megfordul, odavaló virág vagy gyümölcs nélkül alig tér vissza. És vetik mindenfelé a magvakat s ültetik a csemetéket. A rendelkezésünkre álló anyagból csak néhány példával szolgáltunk itt. De ez a néhány is elég arra, hogy megismerjük e kor fiainak kifogyhatatlan kertészkedési kedvét és örömét, ha valami újat és értékeset szerezhettek kertjeikbe. A XVI. század közepén Nádasdy Tamásnak sárvári kertésze Kerty István deák volt. (Mivel évenkint csak tíz forint fizetése volt, leveleit imigyen írta alá: „Estván deák, az sárvári kertnek szegény vicekirálya, az ország jó, de az királyságnak jövedelme semmi.”) ő írja 1556-ban Nádasdynak: „A nagyságod kertje igen szépen vagyon, Székely Lukács (híres gyümölcstermelő) benne volt, s amint mondá, hogy soha szebb kertet nem látott ennél.” Nádasdy mint nádorispán még Bécsben is folyton kertjeire gondol s minden dologban maga intézkedik. Az 1557- évben Kávássy Imre írja neki: ,,Nagyságod meghagyta, ha meghalok is megkapjam, hogy az neveletlen körtvély ágában küldjenek.’ ’ Ugyanez évben a kertésze (István deák) írja neki: „az oltóágakat, kiket Erdélyből hoztanak az elmúlt hónap-210