Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

II. fejezet

II. FEJEZET

András, egykori veszprémi prépost

ADOMÁNYLEVELE

(1031-1041)

Tudomására hozzuk mind napjainkban, mind a jövőben élő hívőknek, hogy András, ki korábban a tiszteletreméltó Nána, a veszprémi egyház püspökének prépostja volt, miután inkább akart a világ kényelmetlenségeinek, mint elismeréseinek részese lenni: a fáradságos küzdelmekkel terhes világi életet a magányt jelentő remeteélettel cserélte fel, hogy a világ számára meghaljon és egyedül Istennek éljen. Miután pedig már hosszú időt töltött el ebben az istenszemléletre való törekvésben, élete végét aggódó félelemmel már-már érezni kezdte, az istenfélő Béla* királytól és feleségétől, Ilona királynőtől engedélyt kért, hogy vagyonáról végrendelkezhessék. Mihelyt a királyi fenség engedélyét megkapta, Urodi három majorságában, vagyis Bdzsenybcn, Karúdon és Rádon 35 embert felszabadított, akiket a nép nyelvén öhögnek** hív* istenfélő Béla - II. (Vak) Béla.

** öhög, vheg - pogány fogoly.

17