Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

gyomornak jó: mert a’ hasat lágyon tartja, a’ hurutot tágítja. Pók’ tsipése ellen borban isszák. Egyébként hidegíttő és száraztó természetű.

506. Verbena officinalis foliis rugosis tripartitis, spicis nudis, strigosis. Magyarul Szapora-fű; Galamobotz-fű; seu Columbaria; Sz. fű; Herba Sacra; Kakas-tzimer; Keserű-fű; Him-szapora-fű. Nem. Eisenkraut; Taubenkraut. Frantz. Verveine. Oláh. Szpóris. Tseh. Werbena. A’ német nevét onnét veszi, hogy a’ vasat meg-keményíti. Térdnél fellyebb nő; a’ levelei foszlányosak, öblösek, keserű imelygős ízűek, és a’ tser’-fa leveleihez igen hasonlók, és a’ karájakon retzések, az egyik lapjakon őszikések; a’ fű tetején a’ virágok kalászosok, aprók, és test színűek inkább, mint veresellők. Ütak, és kertek mellett, ’s falu’ végeken a’ Tzigánysátorok körűi elég terem. Mivel keserű, tehát melegítő, és oszlató. Borban főtt levét melegen hasznosan isszák sárgaság ellen, követ ront, tüdőt, vesét, máját tisztít, a’ meg-rekedt vizelletet el-indítja, dohos szájt, torok-dagadást gyógyít, sőt a’ hideg-lelést-is el-hagyatja. Ha a’ szapora-füvet mézzel meg-törve öszveegyelítik, és fris sebre kötik, öszve-forrasztja; ha pedig etzettel törik-öszve, orbántzot, és egyéb tüzes dagadásokat oszlat. A’ szapora-fű’ vizét venni, és azzal a’ hadmásban szenvedőknek homlokát kenni, mosni igen hasznos, sőt maga Forestus bizonyságot tessz, hogy ő a’ szolgájának fej-fájjását, mely miatt majd a’ földet faldoklotta, tsupán e’ fűnek a’ nyakára köttetése által szabadította-meg. Ha tehát meg-zúzva köttetik a’ fájjó-150