Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

dúlunk, a’ Puszta Péter bírja, a’ mellyek ha’ szilva magokkal bé-ültettetnének, nehány esztendők múlva különös kints hozó kertekké válhatnának. Prudenţipauca. A’ szilva magról örömöst fel-nő a’ meg-kapált földben; a’ szilvafából sok szép eszközöket készítenek az Asztalosok, a’ Juhászok az ólmos tsapó-nyeleket szilva-fából magok tsinálják, a’ méheknek a’ méz gyűjtésre szolgálnak. A’ száraz szilvát jó pénzen nyersen, és aszalva el-lehet adni. Tovább a’ száraz szilvát folia sennével főzik, és úgy iszszák a’ hideg-lelésről. A’ szilva levelei borban főve, nyaktsapot, és az ilyen-való ízet el-veszi, ha azzal a’ száj j at mossák. A gummija, vagy matska-méze, a’ melly rajta nő, borban-főve, követ ront; etzetben pedig a’ gyermekek’ ábrázatjáról a’ szeplőt el-űzi, és az ólt-varokat-is meggyógyítja.

420. Pyrus communis foliis ferratis laevibus, floribus corymbosis. Magy. Körtvély-fa. Nem. Birnbaum. Fr. Poirier. Oláh. Poer; fructus: Piare; plurali Pére. Tát. Hrussky. A’ Körtvély-fa, valamint az Alma-fa, két-féle, szelíd, és vad. Ámbár gyümöltsök köztt nagy a’ külömbség. A’ körtvély-fa mor’salékos kövér földben szeret tanyázni, noha a’ homokkal egyelített nyirkos földbenn-is meg-lakik; de a’ vad-vizes, köves földben sokáig egészségben maradhat. Az Asztalosok, Esztergárosok, kép-és egyéb forma-metszők, az Olvasó-tsinálókkal eggyütt a’ körtvélyfának hasznát igen esmérik; azért nem szükség itt mind azokról szóllanom, a’ miket az alma-fa alatt említettem. Gyümöltsével ételben italban élünk véle. Az orvosságok-148