Boros Pál (szerk.): A Pest megyei agrárszocialista mozgalmak történetének bibliográfiája (Budapest, 1972)

A Pest megyei agrárszocialista mozgalomról szóló irodalom bibliográfiája

forint különfizetésért hajlandók ezt elvégezni és a munkába ismét beállni, mivel a szerződésben nincs meg, hogy a lucernát is kötelesek learatni”.

91. Aratósztrájk. = Egyetértés. 1897. júl. 3. 5. p.

A tápiószecsői letartóztatásokról és a tápiósiilyi aratósztrájk okairól számol be.

92. Véres aratás. = Friss Üjság. 1897. júl. 3. 1. p.

„A mezei munkások mozgalmát mindaddig, míg jogos igényeik védelmét, emberséges munkabérek megszerzését hangoztatták, ha néha erősebb szavakkal is rokonszenvvel kísértük. A szegény ember küzdelmét láttuk benne, s bár tudjuk, hogy a kisgazdának csaknem annyi baja van, mint a munkásnak, egyre hangoztattuk, hogy meg kell találni a módot arra, hogy a két fél kiegyenlítésével nyugalmas állapotot teremthessenek”.

93. Véres aratósztrájk. = Friss Űjság. 1897. júl. 3. 2—3. p.

Tápiószecsőn az aratók nagy része vonakodott az aratást az

eddigi feltételek mellett megkezdeni. A községben nagy számú csendőrséget és honvédséget összpontosítottak.

94. Az aratók sztrájkja. = Magyar Hírlap. 1897. júl. 3. 6. p.

„Amitől Péter-Pál óta egyre féltek az emberek, az ma bekövetkezett. Sztrájkoló aratók összeütköztek a csendőrökkel, akik két munkást agyonlőttek. A sztrájkmozgalomban ez az első mélyen megrendítő eset és félő, hogy még több is fogja követni”. Pest megyével kapcsolatban a cikk Tápiószecsőről tudósít. Tápiószecsőn az artók nagy része vonakodott a munkát az eddigi feltételek mellett megkezdeni. A szolgabíró csendőröket rendelt ki a munkások ellen és honvédség is jött a községbe. Az aratók ezt az eljárást méltatlannak találták, mire vagy húsz embert elfogtak. Kettő híjával pár óra múlva szabadon bocsátották és csak Gazsi István és Pap János maradt fogva.

95. Munkásforradalom. = Budapesti Hírlap. 1897. júl. 4. 1—2. p.

„Avagy törődött-e a kormány és a parlament valaha is szociális kérdésekkel, gondoltak-e nálunk illetékes helyen valaha arra, hogy a társadalmi bajok orvoslásának akadna jobb módja is az erőszaknál, a csendőrnél, a rendőrnél? Bizony nem és ez a nembánomság szántotta fel, vetette be a szociális forradalom talaját, amely ugyan még nem tört ki a maga iszonyatosságában, de máris évről évre megköveteli a maga ártatlan, sok esetben védtelen áldozatait.”

27