Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)
Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírtás elvi-módszertani kérdései
eltérés szempontjából, ami társadalmi-történeti mértékkel mérve teljesebbé teszi a helyi fejlődés összképét, feljegyzendő. Ezen belül különös gonddal kell rögzíteni mindazt, ami elősegíti, vagy hátráltatja, illetve jelzi a termelőmunka fejlődését, a gépesítés, technikai ellátottság, munkaerő, szakképzettség terén az előrehaladást, az életszínvonal emelkedését, a demokratizmus szélesedését, a szocialista politikai öntudat erősödését, a társadalmi aktivitás növekedését, a kultúra kibontakozását, a falu és város, a hazai és nemzetközi színvonal közti különbség megszűnését, egészben véve: a település, munkahely arculatának, életének és életmódjának változásán át az anyagi-szellemi fejlődést. A krónikának tehát mozgás, változás, fejlődés közben kell ábrázolnia a mát, ahogy jön a tegnapból és halad a holnap felé, a keletkező újat, ahogy az eltűnő régi helyére lép. Aligha volt még egy társadalmi korszak, amelyben olyan mélyreható, átfogó és gyors átalakulás, változás köszöntött volna be, mint éppen korunkban. A termelőszövetkezet egybeszántja a határt, s lassan feledésbe merülnek a dűlőnevek; a hajdani uradalmi majorban a tsz kertészete működik s ad új nevet a helynek; a gyepsoron üzem létesül, megváltoztatva a táj képét; a faluban öreg házak helyére új házsor kerül; a tereken közintézményeknek emelnek székházat, s a terek neve is módosul; a presszóval, hűtőgéppel, televízióval, autóval együtt változnak a nézetek, szokások, cserélődik a viselet, az életforma. A városok kopott peremén modern lakótelepek, a régi grundokon új üzemek épülnek; szobrot kap a hely nagy szülötte, emléktáblával jelölik meg a munkásmozgalom aktivistáinak egykori találkozóhelyét; öreg gyárak új gépparkot, korszerű profilt kapnak; ősi iskolákban politechnikai műhelyek létesülnek, audiovíziós felszereléssel tanítják a nyelveket. Sorra-rendre tűnik a régi, s alakul, fejlődik az új: a táj, a település, a munkahely képe, a gazdálkodás, a termelés, az építkezés, a szociális helyzet, a társadalmi-politikai köztudat, a műveltség, a szórakozás, az egész életmód — mássá lesz, megújul. Az eltűnő régit és a helyére lépő újat kell tehát ábrázolnia a krónikának, rögzítve elsősorban az eseményeket, továbbá az adatokat, melyek a különböző életviszonylatokban végbemenő mennyiségi és minőségi változást, fejlődést tükrözik. A régi csak munka és harc árán adja át helyét az újnak; a krónikának ezért úgy kell ábrázolnia a település, munkahely mai életét, mint amelyben az új — szívós munkával és harccal tör magának utat és hódítja el a réginek a helyét. A fejlődést biztosító, az újat győzelemre segítő termelőmunka és eszmei-politikai 32
