Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)
Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírtás elvi-módszertani kérdései
ciálódása folytán a társadalom élete mindinkább kisebb közösségekben zajlik, s a krónikaírás éppen e kis helyi kollektívák, „mikrotársadalmak” sorsát tudja híven tükrözni. Megtisztelő, de jogosan megillető szakmai szerep-megjelöléssel élve — helytörténeti kútfő tehát a krónika, de több is mint kútfő, amennyiben az összegyűjtött események, adatok alapján átfogó, és elemző képet ad a település, munkahely egyes életviszonylatainak éves fejlődéséről. Alapfokon egyesíti tehát magában a történeti adatközlést és a történeti fejlődés bizonyos mérvű átfogására és elemzésére való törekvést, így helytörténeti kútfő is, primér historiográfia is egyben. Ez a plusz azonban nem módosítja a modern krónika műfaj-szabta, alapvető rendeltetését: a helytörténetírás forrásanyagainak gyarapítását. A modern krónika műfaji jellegének tisztázása, a helytörténeti monográfiától való világos elhatárolása azért is szükséges, mivel a krónikaírás mai gyakorlatában a kettő gyakran egybemosódik, s ez a keveredés helytelen következtetésekre ad alapot — főleg a krónikavezetés módszerének és nehézségeinek megítélésében. A két műfaj hibás vegyülését tisztázandó, vizsgáljuk meg közelebbről a frissen készített krónikák genezisét. Túlnyomó részük felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából született összefoglaló az eltelt két évtized eseményeiről. Hogyan keletkeztek ezek a „krónikák”? A szerkesztők az évfordulót hosszabb-rövidebb idővel megelőzőleg, de a lezajlott események zömét tekintve utólagosan kezdtek hozzá az anyag összegyűjtéséhez, ami teljesen elütő módszer a modern krónikavezetés helyes gyakorlatától: az események egyidejű (szinkron), friss, folyamatos feljegyzésétől. Emellett az adatokat, eseményeket csak részben meríthették a kortársak közléseiből, hiszen az emlékezet idestova 20 esztendő múltán már erősen halványodik, így hát az anyag jelentős hányadát kénytelenek voltak irattárakból, levéltárakból, különböző dokumentumkötetekből, országos vagy helyi vonatkozású forrásművekből, újságokból stb. összegyűjteni, ahogy ezt a monográfiaírás teszi. Szó sem lehetett tehát arról, hogy a köztudat szolgáljon az anyaggyűjtés fő forrásául; jórészt az írott kútfők s részben a közemlékezet együttesen szolgáltatták a „krónikák” tartalmát. Modern krónikáink genezisének e rövid elemzéséből is — úgy véljük — világosan kitűnik mind a műfaj keveredés oka és formája, mind a krónika és a helytörténeti monográfia eltérő, sajátos műfaji jellege, melyet az alábbiakban összegezhetünk. 23
