Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)
Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírtás elvi-módszertani kérdései
gek, üzemek, termelőszövetkezetek, iskolák 25 éves közelmúltjának megírására. Célszerű azért ennek az igénynek elébe menni, s okulva a 20. évfordulóra készített krónikák pozitív és negatív tapasztalataiból, eleve biztosítani, hogy a felhasználandó erők mind a krónikát már folyamatosan vezető, mind a krónikaírást csak most megszervező helyeken szakmailag színvonalas termékeket alkossanak. A szervezett patronálással együtt megoldandó feladat — a krónikaírás reális anyagi szükségleteinek biztosítása is tanácsaink útján. Krónikaírásunk eddigi fejlődését mérlegelve, a másik jellemző körülmény az, hogy minden hiányosság, sőt hiba ellenére a mozgalom egészéből érződik, milyen egészséges és bő forrásokból táplálkozik, hogy sikerein túl még kudarcai mögött is milyen értékes, de elmulasztott, vagy kellően ki nem használt lehetőségek rejlenek, s hogy végső soron mennyire fejlődőképes és fejlesztésre érdemes. A mozgalom forrásait vizsgálva, kezdjük azzal, hogy könynyebb lett az életünk, valóban szabaddá vált s a közeljövőben tovább növekszik a szabadidő, amelynek értelmes felhasználására aligha van vonzóbb foglalatosság, mint a helyi krónikaírás. Emelkedett népünk műveltségi színvonala, széles rétegek körében megnőtt a történeti érdeklődés, amely már nem elégszik meg az ismeretek puszta befogadásával, hanem alkotó módon keres kielégülést a történetírás segítése, sőt primér fokon — amatőr művelése útján. Minőségi változás megy végbe népünk kulturális igényeiben: mind többen és többen törekszenek nemcsak művészeti síkon, de az egyes szaktudományok területén is arra, hogy bizonyos forrásképző műfajokban az adott terület hivatásos művelésének alapvető szakmai követelményeit elsajátítva, képzett műkedvelőkként dolgozzanak. Közrejátszik az is, hogy a szakképzettség állandóan differenciálódik, mind egyoldalúbbá válik, ami szükségszerűen kiváltja az ismeretek másirányú, komplex kiegészítésének igényét. Az ország egészét átható, új társadalomfejlesztési és gazdaságirányítási tendenciák a vidéket is felzárkózásra, múltja és jelene reális feltárására fejlődésének megalapozott, önálló megtervezésére ösztönzik. Izmosodik a szülőföld tevékeny szeretete, melyben a Párt népfrontpolitikája alapján egymásra talál minden építő erő. Szocialista jövendőnk útját keresve, szükségesnek érezzük számbavenni az idők próbáját kiállt, eszmei útravalónkat: demokratikus és forradalmi örökségünket csakúgy, mint új, 16
