Nagy József: A Közúti Gépellátó Vállalat története (Budapest, 1976)

Közúti Hídfenntartási Vállalat

„CEGLÉD” BEMUTATKOZIK A KFM 1950. julius 12-i kelettel MÉLYÉ PI T ŐI PAR I MUNKAESZKÖZ JAVÍTÓ VÁLLALAT néven uj szervezet meg­alakítását hagyta jóvá. /Alapí­tólevél száma: 9.100/32-12/1950. KFM./ A vállalat telepítése - az akko­ri vidéki iparositás koncepciója révén - Cegléden történt. Ez volt az alföldi város első, szá­mottevő állami ipari termelő egysége. 1951. május 2. Nevezetes, emlé­kezetes nap. Megindul a terme­lés az ünnepélyesen átadott 1. sz. csarnokban. Az alapítólevél­ben akkor ez állt: a gyár fel­adata lesz a mélyépitőipari földmunkagépek javítása, kisebb berendezések, alkatrészek gyár­tása. Nos, amint később látni fogjuk - a profil azóta sem változott, csupán a kisebb jelző módosult. Az l.sz. csarnokot csak por vagy sártengeren keresztül le­hetett megközeliteni. A közpcnt is a csarnok elejében kapott he­lyet. A vezetőség egy szobában, s néhány adminisztrátor a másik­ban. A motorok zaja, az esztergaké­sek vijjogása töltötte be az irodákat. Odakint alkatrészgyár­tás és vasszerkezeti munka folyt. Többek között itt készültek - azt hiszem kevesen tudják - a a budapesti Petőfi hid vaskor­látjai is. A most 25 éves gyárban akkor még 30-AO fő dolgozott. A ren­delkezésre bocsájtott nagy te­rületen a létesítmények foko­zatosan valósultak meg, részben az anyagi fedezet, részben a feladatok függvényében. A kon­cepció nélküli építkezések kez­detben is nagy gondot jelentet­tek, ha úgy tetszik, a fejlő­dés gátjává váltak. A 30 hold betelepítése lassan haladt. "Benépesítése" annál ked­vezőbben alakult. Cegléden nem igen volt ipar, könnyű volt munkaerőhöz jutni. Besodródtak a gyár kapuján sok felől, de legtöbben gyári tapasz­talat nélkül. Saját maguk nevel­ték ki soraikból a szakmunkás gárdát. Ezért is fejlődött az iparitanuló képzés. Ceglédről a 30 km-re lévő Szol­nokra jártak esti iskolába a leendő középvezetők, hogy tech­nikumban sajátítsák el a szakma elméleti fortélyait. Kezdeti ne­hézség bőven akadt. A beszállított géproncsokból kellett újat késziteni. Még egy év sem telt, 1951. november 5-én uj nevet kapott Cegléd város új­donsága. MÉLYÉPITŐIPARI GÉPJAVÍTÓ VÁLLA­LAT. Ez mitsem változtat a kezdetle­ges viszonyokon. A szociális felszerelés nem tudom ma sem* miért nem volt követelmény. A termelni, termelni szemlélet he­lyénvaló volt. A gépeket minél előbb vissza kellett adni a ter­melésbe. De egy nem ment a fe­jembe. Miért kell egy korszerű eszterga vagy marógép mellett dolgozónak a műszak után vödör­ben mosakodni. Becsületes lavór is alig akadt. A termeléscentri­­kusság égisze alatt háttérbe szorult a szociális berendezé­sek létesítése. Igaz,hogy ázott dolgozók nem értek rá ezen me­ditálni. Kellett a jó gép. A rozsdától, a sártól felismerhe­­tetlen félroncsból újat vará­zsoltak. 26

Next

/
Thumbnails
Contents