Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)
nek iskolája volt, már az iskola működésének megindulásakor jelentős volt a szegénysorsú és nehéz anyagi körülmények között élő tanulók száma, az egykori statisztikai adatokból sokszor nem tudjuk megállapítani, hogy pontosan kik vannak mögöttük. Világosabb helyzetképet fest a tandíjmentességi kérelmekhez csatolt vagyontalansági vagy szegénységi bizonyítvány. A tandíjmentességet elbíráló iratokból megtudjuk, hogy mindjárt az indulás esztendejében a tandíjmentességet kérelmezők közül 29 tanuló szüleinek ingatlan vagyona nem volt. Az arra rászorulók anyagi támogatására több kezdeményezés született. Ezek közül első helyen említhető meg az iskola „Segítő Egyesület”-e, amely ingyenes tankönyvekkel, segélyekkel támogatta az arra rászorulókat. A szegénysorsú, tehetséges tanulók támogatását, tanulmányi munkájuk segítését szolgálták az alapítványok is. Az egykori iratokból és az „Alapítványok törzskönyv”-éből 45, egykoron komoly összeget kitevő alapítványra találunk adatokat. Iskolánkhoz ragaszkodó szülők, majd tanítványok fejezték ki hálájukat ezekkel az alapítványokkal, valamennyit kivétel nélkül azzal a megszorítással bocsájtották az iskola rendelkezésére, hogy azokból a szegénysorsú, tehetséges tanulókat támogassák gimnáziumi tanulmányuk elvégzésében. Ugyanezt a célt szolgálta az iskolában 1910 óta működő tanulószoba is. Az egykorú évkönyv adatai szerint „aránylag sok az olyan tanuló, ki mostoha lakásviszonyai miatt otthon nem végezhet elég zavartalan szellemi munkát, s emiatt tanúsít képességének nem megfelelő előmenetelt, az egyik tantermet fűtve és világítva tanulószobának rendeztük be, hol a csendesen tanulni vagy olvasni akaró tanulók a vacsora idejéig tartózkodhattak. Az ellenőrzést a tanulók felett az igazgató gyakorolta”. Az intézet fennállásának 25. évfordulóján, 1924-ben alakult meg az iskola volt növendékeiből és barátaiból a „Ceglédi Diákok Országos Szövetsége”, mely azt tűzte ki célul, hogy az arra rászoruló, tehetséges érettségizett növendékeket főiskolai tanulmányaik ideje alatt segélyezze. Erre a célra Cegléd városa a Szövetségnek 2 millió koronát bocsájtott rendelkezésére. Ebből az első esztendőben 4 főiskolai hallgató kapott ösztöndíjat, többen pedig ingyenes menzasegélyhez jutottak a Szövetség támogatása folytán. Ezek az alapítványok a két világháborút követő pénzügyi össszeomlások miatt teljesen elvesztették értéküket. Bármennyire is jószándékú és tiszteletreméltó kezdeményezések voltak is ezek az iskolához való ragaszkodást és megbecsülést tükröző alapítványok és kezdeményezések, a tanuPók szociális összetételében lényeges változást nem idéztek elő. A művelődési egyenjogúság feltételeit a felszabadulás után bekövetkezett társadalmi és kulturális forradalom hozta meg, és alkotmányunk törvényben rögzítette. A második világháború súlyos megpróbáltatást jelentett iskolánk számára is. A fokozódó bombázások több tanulónk életét követelték. A város kiürítése, a gimnázium épületének hadikórház céljaira való igénybevétele, az épület Széchenyi úti szárnyának megsérülése miatt a tanítás 1944—45. tanévben hónapokon át szünetelt, és 1944-ben városunk felszabadulása után egy hónappal, december 4-én, ha csökkentett óraszámmal is, de megkezdődött a tanítás, és rendes óraszámban 1945. április 9-től kezdve folytatódott. Átmenetileg az iskola a Központi Református Elemi Iskola nyolc tantermében volt elhelyezve. A háborús károk kijavítása után 1946. december 2-án költözött vissza az iskola régi épületébe. A háborús pusztítás okozta gazdasági leromlás, az infláció, a nyomasztó tüzelőanyag- és élelmiszerhiány súlyos problémát jelentett az iskola számára. A legtöbb gondot a vidéki diákotthoni tanulóink okozták, akiknek élelmezését a diákotthon nem tudta biztosítani. Városunk lakossága ismét tanúj elét adta áldozatkészségének, iskolánkhoz való ragaszkodásának, amikor magára vállalta e nehéz időkben diákotthoni tanulóinknak családokban való elhelyezését. Igen sokan részt vettek a gimnázium épületének helyreállítási munkáiban. Az újjáépítés hősi korszakában az ifjúság is, tanáraival együtt lelkesen bekapcsolódott e munkába, akár a romeltakarításról, építésről, fásításról, vagy éppen az intézet fűtéséhez tőzeg kitermeléséről volt szó. A felszabadulás első éveiben a tanulólétszám alakulása erős ingadozást mutat. Az első és ötödik osztályok tanulóinak a száma növekszik. Az utóbbihoz hozzájárult, hogy a polgári iskola zártságát feloldották, és városunk két polgári iskolájából sokan léptek át a gimnázium V. osztályába. Az általános iskola rendszerének kiépítésével viszont alsó tagozatú osztályaink beolvadtak az általános iskolába, ami létszámcsökkenést idézett elő. A tanulók létszámának meggyorsuló emelkedése akkor kezdődik meg, amikor az általános iskolák VIII. osztálya is kiépül. Ettől kezdve évről évre növekszik tanulóink és ezzel együtt osztályaink száma. A tetőpontot az 1963—64. tanév jelenti, amikor a nappali tagozat I. évfolyamán 7 osztály (6 gimnáziumi, 1 közgazdasági szakközépiskolai), a gimnázium levelező tago-6
