Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)
tegyen a város a nagy hazafihoz méltó alapítványt egy Cegléden felállítandó gimnáziumra és nevezze azt az ő nevéről. Hozzon a város lakossága áldozatot. Adóztassa meg magát adóforintonként 4 krajcárral, és ebből előálló jövedelmének megfelelő tőkét, mely 100.000,— Ft-ot meg fogja haladni, tegye a haza oltárára, fordítsa az általános művelődés céljaira”. E határozat alapján nyílt meg a második forrás, mint Kossuth-alapítvány. A harmadik forrás pedig a lakosság lelkes közadakozása volt. Hogy az alapító első lépésétől a működés engedélyezéséig egy évtized telt el, annak több oka is volt. Az imperializmus korabeli magyar kormányoknak egyáltalában nem volt szívügyük az ellenzéki magyar alföldi városok kulturális felemelése. Ez az oka annak, hogy bár a ceglédi gimnázium állami gimnáziumként született, és mint ilyen a felszabadulásig egyetlen volt a mai Pest megye területén — a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium semmiféle anyagi támogatást nem adott, sőt amikor a Dobos János mérnök alapítványából, a városi polgárság adófilléreiből összerakott „Kossuth-alapítvány”-ból és jelentős közadakozásból az iskola építési, berendezési és fenntartási költsége biztosítva volt, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium mondvacsinált akadályokkal évekig húzta-halasztotta az iskola működésének engedélyezését. Ennek oka: Kossuth neve és szelleme. Az egykori Pest megye és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium urai az engedélyezésért ostromló kérelmekre az akadályközlést általánosságokba csomagolják. Amikor ugyanis Dobos János alapítványának a Kossuth Gimnázium céljaira való átalakításába beleegyezik, és a városi közgyűlés ezt elfogadja, továbbá amikor 1894. április 19-én tartott közgyűlési határozat alapján megszületik a Kossuth-alapítvány, s azt jóváhagyásra felterjesztik, a vármegye 1894. november 27-én hozott határozatával a jóváhagyást „célszerűnek, indokoltnak nem találja” — és a határozatot nem pártolja. Hogy miért? Arra vonatkozólag csak kitérő választ kapunk. Az egykori iratokból azonban könnyű megállapítani a valódi okot. Az 1894. november 7-i alapítólevélben kikötött „Kossuth Gimnázium” elnevezést az 1896. január 26-i újabb okirat megszüntette. Valóban a Ceglédi Főgimnázium működésének első két évtizedében nem viselhette Kossuth nevét. Az őszirózsás forradalom demokratikusabb szellemének és az első magyar proletárforradalom tisztítótüzének kellett jönnie, hogy az akadályt az útból esöpörje. A tanári testület 1918-ban az őszirózsás forradalom első napján rendkívüli értekezletet tart, és annak egyik napirendi pontjaként szerepel az a javaslat, hogy a Ceglédi Főgimnázium Kossuth nevét felvehesse. Az engedély a Tanácsköztársaság első napjaiban érkezett meg. Azóta viseli a ceglédi gimnázium Kossuth Lajos nevét. De késleltető okként közrejátszott az indulatoktól felkorbácsolt politikai légkör is, amely a milleneumi évtized Magyarországát jellemezte. A közjogi, majd az egyházpolitikai harcok , éveiben a Parlamentben heves szócsatákat vívó viaskodása közben a kormány kevés érdeklődést mutatott az ország belső társadalmi és kulturális fejlődését biztosító gyors intézkedések iránt. Pedig az egyre növekvő politikai, társadalmi és kulturális elégedetlenség miatt szükség lett volna rá. Iskolánk megszületésének hosszan tartó vajúdását nem kis mértékben az imperializmus korának ellentmondásos és feszültségekkel terhes légköre okozta. Bár a gimnázium megalapításának kezdeményezése megalapozott és jogos társadalmi igény volt, az egykori városatyák indoklásában a mai fülnek disszonáns hangok is találhatók. „Könynyen megeshetett volna”, — mondják az iskola megalapításának szükségességét indokolva — „hogy a nemzetiségek művelődési felsőbbséget nyernek az ország szívét, lüktető erejét szolgáltató magyarság felett”. Kiemelkedik liberális szellemű gondolkodásával az alapító Dobos János, aki hű maradt Kossuth Lajos eszméihez, és a nemzetiségi, vallási ellentétek feszült légkörében is volt erkölcsi bátorsága kikötni, hogy az alapítványból épülő iskola „minden felekezetet kizáró jelleg nélküli legyen”. Abban a korban, amikor a magyar iskolák többsége az egyházak kezében volt, állásfoglalását igen pozitív lépésnek kell tekinteni. Ezt az elvet az iskola nevelőtestülete a működés megkezdése után tiszteletben is tartotta. A város többszöri szóbeli tárgyalás és iratváltás után 1898. január 31-én terjeszti fel a Minisztériumhoz ajánlatát, hogy hajlandó megadni és felépíteni az épületet, a fenntartási költségekre pedig 10.000,— Ft-ot, viszont az összes alapítvány a város rendelkezése alatt marad, a polgári fiúiskola megszűnik, a leányiskola megmarad. Az alapító szerződést a kir. kincstár képviseletében a tanker, kir. főigazgató, a város részéről pedig Gubody Ferenc polgármester írták 3
