Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
Cegléd zenei életének múltjából
7 A hivatalnokok, a kereskedők, céhmesterek (később kisiparosok) rétege, mely a vidéki városokban, s így Cegléden is a polgárságot képviselte. Ezek ugyan céhbeli ünnepeiken nagy dalidókat rendeztek, de a szigorú és mindenkire kötelező céhszabályok merev sablonjai még szórakozásuk, kultúrálódásuk rendjét is megszabták. Zenei kultúrájuk - enyhén szólva - távol sem volt a Hans Sachs-féle dalnokversenyektől. Ez a statikus társadalmi állapot a csekély változásokkal - melyek nem érintik a lényeget - szinte a felszabadulásig fennállott, így talaja, igénye nem volt és nem lehetett a zenei kultúrálódásnak. Ez mindig a kevesek ügye volt a városban. A kultúrális élet a körökben, egyesületekben, kaszinókban zajlott, melyek a helyi társadalom kisebb-nagyobb rétegeinek szükségleteit kívánták kielégíteni. A ceglédi dalárda Mint említettem, az első dalárdát Simonffy Kálmán alapította a városban. Az ő távozása után - 50-es évek végén - az első helyi lapok megjelenéséig nem sokat tudunk ennek működéséről. 1878 végén jelent meg az első helyi lap, a "Czegléd". Azonban rövid, néhány hónapos fennállás után, a nyomdász váratlan halála következtében -megszűnt, és csak 1883-ban indult újra. 1879-ben, egyes számaiban már a dalárdáról is beszámol. Az egyesület vezetője Nagy József nyílt levelet közöl a lapban, s ebben írja: "Sok év óta áll fenn a ceglédi dalárda. A város az elsők között volt, ahol ilyen létrejött. Évek óta ez az egyetlen szerv, amely a zeneművészetet szolgálja .... Sok egyesület jött létre és múlt el, de a dalárda áll és állni fog, mert közszükséglet és közérdek, hogy fennálljon..." A dalárda és későbbi utódjainak működése nem hozott változást, fejlődést a város zenei életében.
