Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára
39 A CEGLÉDI EHKEL FERENC ÁLLAMI ZENEISKOLA 35. ÉVES JUBILEUMÁRA Gyakori panasz, hogy a magyar irodalmat nyelvi korlátok kötik. Ellenpéldaként a zenét említik, amelyet a nyelv gátjai nem akadályoznak. Érvet és ellenérvet tucatjával lehet felsorakoztatni, de tény, hogy a magyar zenekultúra - főleg a felszabadulás után - átlépte a nyelvi és művelődésbeli korlátokat, határokat. Nemcsak Kodály és Bartók zeneszerzői, zenepedagógiai tevékenysége vívta ki az elismerést és tiszteletet határainkon túl is, hanem előadóművészeink, együtteseink is híressé váltek. Kodály Zoltán jelszava: ‘"Legyen a zene mindenkié!" - forradalmian hatott a felszabadulás utáni időben. Hiszen a zenetanulást hozta elérhető közelségbe azokhoz, akik eddig kimaradtak belőle. Csak a fővárosban és a nagyobb városokban volt rendszeres zeneoktatás, elsősorban ott, ahol a zenei hagyományok is erősek voltak. Cegléd ebben is szűkölködik, hiszen legfeljebb a "Kossuth Lajos azt üzente..." kezdetű dalt mondhatja magáénak, mint zenei hagyományt. A zenéhez való közelebb jutásnak voltak ugyan ösztönös megnyilvánulásai, jószándékú kezdeményezései, - melyek az akkori idők igényeit igyekeztek kielégíteni, - de nem voltak hosszú életűek. Ilyen előzmények után válik nyilvánvalóvá, hogy milyen nagy jelentősége volt 1949-ben az első ceglédi zenei tanfolyamnak, melyet Bácskai József tanár vezetett a Kultúrotthon keretein belül. A zenetanulás iránti érdeklődés olyan nagy volt, hogy a
