Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A felszabadulástól az 1960-as évekig
33 Rudolf - kétfelvonásos vígoperán dolgozik. 1957. januárjában a lap közli, hogy vége a zeneiskolai szünidőnek és a tanítás folytatódik. A lap állandóan figyelemmel kíséri az iskola munkáját, s elismerően állapítja meg, hogy több növendék zenei szakiskolába, s a zeneakadémiára készül. 1957- májusában már megrendezik a Zenei Napokat, melyen bemutatják Borlói Rudolf vígoperáját, a Nápolyi kalmárokat. Az Ünnepi Zenei Napok valóban ünnepélyes külső és belső tartalommal érzékeltették a zeneiskola munkáját. A lapok megállapítják, hogy a "ceglédi ünnepi hangverseny kulturális életünk örvendetes jelensége, s nincs provinciális jellege." Az ünnepi napok keretében emlékezetes maradt a IX. tanári hangverseny, s a neves Pjatnyicki együttes ceglédi fellépte is. Végső soron az Ünnepi Napok sikerrel zárultak Cegléden. Maróti Gyula, a Népművelési Intézet főosztályvezetője így értékeli az eseményeket: "Emlékezetes volt a Ceglédi Vasutas Énekkar szereplése. A kórus Benczédy Mihály vezetésével több évtizedes férfikari múlt után mint vegyeskar bizonyította be életképességét. A közönség szűnni nem akaró ovációval ünnepelte a jelenlevő Bárdos Lajost, miután személyesen vezényelte a "Madár fiaihoz" c. legújabb vegyeskari művét." A lapok versengve közük híreiket az iskoláról. "Borlói Rudolf operája a Nápolyi kalmárok jelentékeny színpadi kezdeményezés, erről a helyi erőkkel megtartott előadások is teljesen meggyőztek. A szerző fejlett hangszerelési érzékkel, eredeti invencióval, szines fantáziával, a magyar szöveghez hasonló alkalmazkodásnak is ritka jó képességével rendelkezik. Művével jogos figyelmet kelt..." A Ceglédi Hírlap képekkel illusztrálja beszámolóját Borlói operájáról.
