Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A felszabadulástól az 1960-as évekig
30 fónikus művek bemutatásához próbák tömege szükséges és erélyes karmester, aki összefogja a zenekart, s továbbképzésüket is lehetővé teszi. Mindez amatőr alapon nem oldható meg, mert aki olyan zenei felkészültséggel rendelkezik, hogy zenekarban játszhasson, az természetszerűleg kamatoztatni is szeretné képességeit, felkészültségét." Az említett első hangversenyeket az elkövetkező években rendszeresen követték növendékhangversenyek és évadzáró hangversenyek, amelyeken a növendékek számot adtak a nyilvánosság előtt is felkészültségükről és az iskola nevelőmunkájáról. Időnként a tanári testület tagjai is bizonyságot tettek felkészültségükről a tanári díszhangversenyek alkalmával. 1954-ben nyílt meg1a zeneiskola keretében a 6 éven aluliak előkészítője (zenei óvoda). E kezdeményezéssel országos viszonylatban is az elsők közé tartozott Cegléd. Az oktatáshoz szükséges tananyagot saját tapasztalataik alapján készítették el az iskola tanárai. A zenei előkészítés a 6 éven aluliak számára mese formájában, népi játékokkal színesítve történt. Az "itt végzett" legjobbak kerültek ezután a zenei általános iskolába. A zenei óvodára annak idején felfigyeltek a fővárosi lapok is, a ludas Matyi humoros, kedves karikatúrát közölt "Zenei óvoda nyílt Cegléden" címmel. Ebben az évben kis füzetke jelent meg, amely Cegléd fejlődését ismerteti. Ebben olvashatunk a zeneiskoláról is, ami a város jelentős kulturális intézményévé nőtte ki magát. A statisztikai adatok ismertetése után így írnak a füzetben: "Nagy számok ezek egy vidéki parasztvárosban, ahol 8 évvel ezelőtt a szegény emberek gyermekei csak fűzfasípot fújhattak vagy kukoricaszáron hegedülhettek. Ma 24 féle hangszer közül választják ki azt, amelyiket megszeretik, a legkedvesebbet. "
