Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
Cegléd zenei életének múltjából
17 s ezért kíséretül klarinétot alkalmaztak. "Egy bass klarinét kellene, hogy a mély regiszterek is szóljanak." A ceglédi Szalonzenekar 1941. tavaszán három ceglédi fiatalember szinte naponta találkozott egymással, beszélgetésük témája mindig ugyanaz volt: a zene. Dr. Zsengellér Ferenc, e sorok írója hegedűs volt, de emellett autodidakta módon brácsát, csellót, nagybőgőt, furulyát, gombosharmónikát, citerát, cimbalmot, stb. hangszerismeretet és hangszereléstant is tanult. Jánoska Gyula fogtechnikus tangóharmónikán és ütőn játszott, Szabó Viktor szőlőbirtokos hegedűs és tangóharmónikás volt. Mindhármójukban égett a zenélni vágyás gondolata, csak nem volt meg a zenélés lehetősége. A sok tervezgetés nemsokárá testet is öltött s pár hónap elteltével már mintegy 10 tagú zenekar megalakítására lehetett gondolni. Persze nem szimfonikus zenekarra, mert ez idő szerint csak egyetlen fúvósa volt a zenekarnak, Kovács László szabómester, klarinétos. Szerencsére a zenészeknek meg volt a hangszerük, s e sorok írója pedig egyházi tisztviselő lévén, engedélyt kapott az egyházközség vezetőségétől arra, hogy a gyülekezetiház nagy és kistermét az ott lévő zongorát és harmóniumot használhassa. Megvoltak a hangszerek, valamint a próbahelyiség is. Hiányzott azonban még mindig az ütő felszerelés, nagybőgő és a kották. Voltak olyan jótékony emberek is, akik az induló zenekar ügyét felkarolták, s anyagiakat sem kímélve siettek a zenekar megsegítésére. így például Petrovics Ottó cukrászmester saját költségén nagybőgőt vásárolt a zenekarnak, majd a későbbiek során Szabó Károly szőlőbirtokos zenekari harangjátékot ajándékozott a zenekarnak, a ceglédi római katolikus egyház pedig harsona kölesöpaéggye£Vpegítette a zenekar induló munkáját. Cegléd
