Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek
104 Évfordulóra készül a zeneiskola A TUDÁS BIZONYÍTÉKÁUL - MÖVBHDÉKHAHGVERSEWYEK Tárlatoknak, előadásoknak ad helyet a pincerész (1975. XI. 23.) Féltve őrzött, tokba zárt hegedűvel, megbecsült gitárral, karcsú fúvóshangszerrel a táska mélyén vagy csak kötegnyi kottával a hóna alatt, naponta seregnyi gyerek igyekszik a ceglédi zeneiskolába. Szerencsés fiatalok: muzsika frissíti napjaikat, s ha most még a tanulás, az ismerkedés és a nagy akarat fűzi őket hozzá, később mind többet jelent majd számukra a zene. Hangszer, valóságos kincs van a kezükben, s rajtuk is múlik, hogyan kamatoztatják, hogyan teszik vele széppé életüket. Lesz, aki hivatásául választja majd a zenepedagógusi pályát, lesz, aki megmarad egyszerű, hozzáértő zenekedvelőnek, lesz, akiből művész válik. Mindhárom változatra épp elég példa akad már a ceglédi zeneiskola történetében. Jövőre lesz épp huszonöt éve, hogy megkezdődött Pest megyében az állami zeneoktatás. Ami régen csak-egyeseké volt, mindenki kincse lett. Elsőként Cegléden alakult meg, 1951-ben, az állami zeneiskola. Az évforduló megünneplésére rangos eseményekkel készülnek, amelyek reprezentálják majd a negyedszázad eredményeit, s a terv szerint, sor kerül a Pest megyei zeneiskolák kamarazenekarainak díszbemutatójára, valamint szakmai tanácskozásra is. Építkezés zaja Furcsa, dörömbölős, koppanós és szisszenős hangok hallatszanak ezekben a napokban a zeneiskola épületéből, a muzsikától távol állók. Építkezés zaja, a pince visszhangozza. Ott, ahol tavaly még szénhegyek magasodtak, most ürességtől kong a mintegy száz négyzetméter alapterületű terem.
