Magyar László (szerk.): 50 éves a Ceglédi VSE - CVSE jubilieumi műsorfüzet 1. (Cegléd, 1984)
ASZTALITENISZ SZÉP MÚLT — MÉGSZEBB JELEN Az Asztaliteniszezők Országos Szövetsége 1925-ben alakult meg. A kései megalakulás után a sportág gyorsan népszerűsödött, s egy évvel később már Cegléden is pattogott a labda, házi bajnokságot rendeztek a Kossuth Gimnáziumban. Itt még csak diákok játszhatták ezt az új játékot, de nem sokkal később, 1928-ban már mások is hozzá juthattak a Pesti úti vendéglőben felállított pingpongasztalon. A fehér labda varázsa Cegléden is hódított, egyre többen ütötték a labdát, s barátságos találkozókat szerveztek. Cegléd válogatottja az első ilyen összecsapást Abony ellen vívta. Az első csapatot Veres János (1) Tőkési József, Szabó József, Szabó Gyula, Várkonyi Ferenc és Billay Gyula alkotta. Városunkban az első asztalitenisz szakosztályt a MOVE alakította meg. 1931-ben, edzéseiket a MOVE klubhelyiségében (volt Vigadó) tartották. A következő jelentős dátumot 1938. jelentette, amikor a MOATSZ Cegléden rendezte meg az országos egyéni bajnokságot. Ez a szép „hazai” sikereket hozott. Aranyi Ottilia és Kovács Margit női párosban második helyen végzett, Kovács Béla és Horváth Erzsébet egyéniben lett harmadik. Az eredmények mellett a rendezési jog elérése is nagy sikert jelentett, hiszen a sportág fennállása óta akkor került sor először vidéken országos bajnokságra. A sportág ceglédi életére nagyon sokáig az volt a jellemző, hogy az ügyintézést maguk a lelkes, fiatal játékosok végezték. Az „őskorban” Juhos (2) Kovács (3), Lázár és Szathmáry járt ebben az élen. (1) Veres János (1913—1972) Kecskemétre járt iskolába, s ott ismerkedett meg az asztalitenisszel, melynek Cegléden ő az egyik megalapítója Évekig a szakosztály vezetője is volt. (2) Juhos József (1915—1976). Fáradhatatlan munkájával próbált könnyíteni a kezdeti lépések nehézségén. Bár 1942-ben Budapestre költözött, szülővárosától sohasem szakadt el, mindvégig támogatta a felnövő ceglédi tehetségeket. 1954—1967-ig a magyar válogatott, 1967—1972-ig a KS1 vezetőedzője, 1972-től haláláig pedig az országos szövetség szakfelügyelője volt. (3) Kovács Béla (1905—1975) 1918-ban került Ceglédre. A felszabadulás után lett a CVSE sportolója, haláláig aktív sportoló volt. Évekig ő jét. s elnöke volt a Pest megyei szövetségnek is. (4) Hódossy Sándor. Kisebb megszakítással 11 éven keresztül a szakosztály edzője. 1956-ban A felszabadulást követően 1945-ben egy ugyancsak lelkes fiatal, Hódossy Sándor (4) fogott hozzá a játék újjászervezéséhez, megalakult a CISE, melynek alapító tagja rajta kívül Ehrlich Prnzső és Balázs László voltak. 1947-ben az egész CISE „átment” a Ceglédi VSE akkor alakuló szakosztályába (5), s a CVSE már 1948-ban az NB II-ben szerepelt. Az év nagy eseménye ezen kívül a magyar „népi asztalitenisz-bajnokság” volt, melyen százhatvan ceglédi állt asztalhoz. (6) A CVSE 1948-ban már a Kisgazdakörben tartotta edzéseit, s az NB II-ben mindjárt bajnokságot nyert. Ebben az időszakban Ehrlich, Kárpáti, Balázs, Hódossy, Csiszár, Sós, Szivák, Schneider és Pap játszott a csapatban. Pap az országos ranglistán, kölyök korosztályban 1948—49-ben a negyedik helyen állt, majd a következő évben még feljebb — az 1—2. helyre — került. 1948. 08. 04-én címére a MOATSZ-tól az alábbi levél érkezett: Címezett: Pap György Űr! „meghívjuk aug. 10-én Visegrád, Gizellatelepen sorra kerülő ifjúsági edzőtáborba”. Az utánpótlás nevelésre tehát már kezdetben is nagy gondot fordítottak a szakosztálynál. A csapat az NB II-ben hiába nyert bajnoki címet, nem juthatott fel az NB I-be, mert azt akkor eltörölték, csak területi versenyeket rendeztek. A körzeti bajnokságok megszűnése után (a ceglédi körzet vezetője Hódossy Sándor volt) a férfiakat az NB II-be, a nőket az NB I-be osztották be. azért mondott le — a megyei szövetségben betöltött titkári beosztásáról is, — mert az ifjúsági játékosokat megyei szinten nem engedték indulni. 1962-ben a régi társak unszolására, két évre még visszatért. Munkásságát Máté Sári fémjelezte. (5) A CISE a jelenlegi Kultúrotthonban hátul egy teremben tartotta edzéseit. Nem volt életképes, s keresték az utat, hová menjenek. A Vasutas Sport Egyesületet választották, mert ott az utazáshoz szabadjegyet kaptak, s ez nagy vonzerőt jelentett. (6) A felszabadulás után a tömegsportnak óriási szerepe volt a magyar sport, így az asztalitenisz fellendülésében is. Sajnos később lelohadt a kezdeti nekibuzdulás. Az első népi asztalitenisz-bajnokságnak több mint tizenötezer indulója volt. 8
