Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)
A következő, 1992-ben, melynek főrendezője Klemm Józsefné volt, az iskola igazgatója pedig Oszlánczi Ferenc, azért volt jelentős állomás az életemben, mert ekkor búcsúztattak, s én is felléphettem a színpadra. Mind a szövegmondáskor, mind az éneklésekkor mindig igyekeztünk, s igyekszünk nagy gondot fordítani a szép magyar beszédre, a szép kiejtésre. Az eddigi 3 Kazinczy-jelvényesünk teljesítménye, s a többi igen szép helyezésünk a Kazinczy-versenyeken erre kényszerít bennünket. Belső késztetés ez már. GeraJánosné Közel 10 éve a közönség soraiban ülve, a színház nézőterén anyai szívem nagyot dobbant, amikor másodikos kisfiam a színpadra lépett. Izgultam érte, értük, hogy a szereplésjól sikerüljön. Akkor, mint aggódó szülő, nem is sejtettem, hogy majdan nekem jut az a megtisztelő szerep, hogy egy ilyen színpadi műsort eldirigáljak. Amikor igazgatóm, Oszlánczi Ferenc felkért az 1991-92-es jubileumi tanév Várkonyi-estjének megszervezésére, bevallom, kissé megszeppentem. Hogyan is lássak hozzá? Szerencsére bizalommal fordulhattam tapasztaltabb kollégáimhoz, akik készségesen elárulták nekem a “kulisszatitkokat”. Gera Jánosné, Szűcsné Major Györgyi hasznos tanácsai, bíztató szavai nélkül nem gondoltam volna, hogy menni fog. Az előzetesen meghirdetett KJ-MIT-TUD?-ra lázasan készülődött az iskola apraja-nagyja. Bárki benevezhetett egyéni vagy csoportos produkcióval, vers-próza, ének-hangszer,jelenetek, zenés-táncos és egyéb kategóriákban. Nagy volt a tét: a zsűri által kiválasztott győztesek jutalma: az igazi színpadi szereplés. 1992. április 29-én 18 órakor a függöny felgördült. Valami elkezdődött, ami igazán be sem fejeződött. Hiszen azóta kétévente egy szép tavaszi estén várkonyis diákok, nevelők szülők sereglenek a színházba, hogy egy csodálatos élmény részesei lehessenek. S ez az élmény nem más, mint az öröm. Hisz a siker örömmel tölt el szülőt, nevelőt, gyermeket egyaránt. Ha a népes szereplőgárdára gondolok, remélem sokak átél ték velem együtt e felemelő érzést. Kívánom, hogy a jövőben is így legyen! Klemm Józsefné dfc>47c&
