Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)
milyen élénken élnek még mindig bennem...Jól emlékszem Dankowsky Sándorné igazgatónőre, aki - s ez csak később tudatosult bennem - megkülönböztetett figyelemmel kísérte lépéseimet. Nem egyszer állított meg az iskola lépcsőjén vagy folyosóján, hogy dolgaim felől érdeklődjön, s később is figyelte sorsom alakulását. Számomra meghatározó volt, hogy az orosz nyelvet Köllér Imre tanár úr tanította. Sokak előtt nyilván az ő nagyot! szigorú arca jelenik meg először- énelőttem az, hogy becsülte igyekezetemet, azt, hogy hamarosan felzárkóztam az osztály legjobb oroszosai közé, pedig oroszt én a tanyai iskolában nem is tanultam. (A cirill betűkkel egy-két évvel előbb, autodidakta módon ismerkedtem meg - a rádió és a Szovjetunió című lap nyelvleckéit figyelve, no meg abból a tankönyvből, amit egy városból tanyára költözött iskolatársamtól kaptam.) Orosz nyelvből középiskolás éveim alatt is többnyire abból éltem, amit Köllér tanár úr óráin és szakköri foglalkozásain elsajátítottam. Nagy szerepe volt neki abban, hogy később egyik szakomnak idegen nyelvet választottam: a franciát. A másik szakom a magyar nyelv és irodalom lett. A már említett Báli Ferenc tanár úrnak köszönhetek ezért sokat, aki kezdettől fogva figyelte, erősítette irodalmi érdeklődésemet. Könyveket adott a kezembe, irodalmi folyóiratokra hívta fel a figyelmemet, műsorokra, találkozókra vitt el. Arra ösztönzött, hogy a tantárgy keretein túl is figyeljek az irodalomra és az anyanyelvre - s majd erre neveljem tanítványaimat is. Hálásan és szeretettel emlékszem a többi tanáromra is, akik mindmind hozzátettek valamit ahhoz, akivé lettem. Időnként fölfedezem egyegy vonásukat, gesztusukat, szellemiségük egy-egy darabját, amikor a tanteremben a diákok előtt állok - mint ők álltak én előttem fél emberéletnyi idővel ezelőtt... így emlékszem Buresch Vencel tanár úr csendes, nyugodt és jóságos szigorúságára, akivel - noha nem tanított bennünket - sokszor találkoztunk a folyosón vagy valamilyen ügy intézésekor a tanári szoba előtt, hiszen már akkor is- mint később hosszú ideig - igazgatóhelyettesként dolgozott az iskolában... Orosz Gyula tanár úrral, aki nemcsak “leadta” az anyagot, hanem gondolkodni is tanított bennünket a történelemórákon. (Valószínűleg azoknak az óráknak az élménye szerettette meg velem - egy egész életre -a történelmet is...) Jó szívvel emlékszem a természettudományi tárgyakat oktató tanáraimra is - noha ezekből a tárgyakból nem tartoztam az igazán jó tanulók közé. Emlékszem Darányi János tanár úr szigorú, kemény munkát követelő - de a humortól sem “mentes” - matematika-
