Calvin Synod Herald, 2018 (118. évfolyam, 1-2. szám)
2018-01-01 / 1-2. szám
I /-----------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR--------------------------------------X REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja synod HERALD Alapítva 1900-ban X ) 118. évfolyam 2018. JANUÁR-FEBRUÁR 1-2. szám Meg tudjuk kontra nem tudjuk Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi,sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.” (János 14:12) Kedves Kálvin Zsinat Gyülekezetei! Kedves Testvéreim! A 2018-as új év kezdete van. Fontos ez a kezdet mind a személyes életünkben, mind pedig gyülekezeteink és zsinatunk életében. Hiszem azt, hogy a jó kezdet sok mindent meghatározhat. Vannak is magyar közmondások, szólások életünk különböző helyzeteire a kezdetekről, mint pl. „Jó kezdetnek jó a vége. Jól kezdett ének nem nehéz a kántornak. Az első benyomás tartós. Minden kezdet nehéz. Minden nagynak kicsiny a kezdete. ” Biztosan voltál már olyan élethelyzetben, amikor valamit el szerettél volna kezdeni és azt mondtad magadnak vagy másoknak nagy elszántsággal és lelkesedéssel: „Igen, meg fogom csinálni. Meg tudom csinálni. ” Máskor azonban azt mondtad: „ Ez lehetetlen. Nem vagyok rá képes, nem tudom megcsinálni. ” Azonban ez a fajta hozzáállás nemcsak a személyes életünkre vonatkozhat, hanem a gyülekezeti életre, az egyházban való tevékenykedésünkre is. Mindenkinek megvan a saját elgondolása magáról az egyházról. Azonban hadd mutassak be két egymástól teljesen eltérő gyülekezetét. Nézzük meg, mi a különbség egy növekvő és egy hanyatló egyháztípus között Carey Nieuwhof lelkipásztor és keresztyén író tanítása alapján. A tanítás a múlt év augusztusi Presbiteri Szövetség gyűlésen lett bemutatva Ligonierben, és már akkor megragadta a figyelmemet. A két egyháztípus közötti első különbség, amit Nieuwhof lelkipásztor elsőként bemutat a cikkében: „Meg tudjuk kontra nem tudjuk”. Talán a legnagyobb különbség a növekvő és a hanyatló egyház között az a felfogás és szemléletmód, hogy mi az, ami lehetséges egy adott gyülekezet életében és mi nem. A növekvő gyülekezetek elhiszik, hogy meg tudják csinálni az adott feladatot vagy elérik a kitűzött célt. A hanyatló gyülekezetek azonban azt hiszik, hogy nem. Mindkettőjüknek igaza van. Talán ez meglepő és furcsán hangzik, de nézzük meg, hogy miért van mindkettőnek igaza. A növekvő gyülekezetek arra törekednek, hogy utat találjanak ott, ahol nincsen út. Valójában ők azt követik, ami a Bibliában van, alapvetően az, hogy utat készítenek ott, ahol nincsen út. Ez az, amire Keresztelő János felhívta hallgatói figyelmét: „ Készítsétek az ÚR útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mk.l:3) Legyen éppen ott útkészítés, ahol az emberileg lehetetlennek tűnik, ahol a váradalmak beteljesedhetnek. Amikor pl. egy presbiteri gyűlésen vagyunk lehet, hogy 10 különböző módot találunk arra, hogy valami megtörténjen a gyülekezeti életben, vagy 10 másik okot sorakoztatunk fel, hogy az adott dolog, miért nem történhet meg. A dolgokhoz való hozzáállásunk sokkal többet fog megmutatni a gyülekezetünkről, mint gondolnánk. A növekvő gyülekezet elhiszi azt, hogy meg tudja tenni. Ez ennyire egyszerű. És ha még tévednek is, legalább megpróbálták. Az egyház missziója/küldetése fontos annyira, hogy rizikót vállaljunk. Ezzel szemben a hanyatló gyülekezetek azt hiszik, hogy nem tudják megtenni. Igazuk van. A hanyatló gyülekezetek nem fogják megcsinálni azt, amiről pedig tudják, hogy előnyös lenne számukra az adott dolog. Emellett azt is tudják, hogy meg kellene állítaniuk a hanyatlást, de nem fogják megtenni, talán azért, mert félnek, vagy mert azt gondolják, hogy nincsenek megfelelő forrásaik. Talán nincs elég pénzük, elég emberük a munkára, vagy mert a lelkészre vagy a gyülekezeten belül egy kisebb csoportra várnak, hogy ők majd mindent megcsinálnak és megoldják a dolgokat, és folytathatjuk a hosszú-hosszú felsorolást. Igaza van a hanyatló gyülekezeteknek abban, hogy Folytatás 12. oldalon
