Calvin Synod Herald, 2016 (117. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1-2. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Csata a Bibliáért? Nyugaton a helyzet rohamosan változik Az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb amerikai evangéliumi (a szót következetesen az angol „Evangelical” kifejezés fordításaként fogom használni) magazin, a Christianity Today, októberi számában a következő címmel jelent meg egy cikk: „The New Battle for the Bible: It’s time to return to Scripture as our final authority” (körülbelül: „Az új csata a Bibliáért: itt az idő visszatérni a Szentíráshoz mint végső tekintélyhez”). A cím Harold Lindseil könyvére utal (The Battle for the Bible, 1976) amely a Biblia végső tekintélyét próbálta megvédeni a szerző által akkor liberálisnak tartott bibliaértelmezéssel szemben. Tegyük hozzá: nem sok sikerrel. Az akkori „csata” arról szólt, hogy vajon a Biblia minden szempontból tévedhetetlen-e, illetve „csak” a hitre és vallásos életre nézve kötelező érvényű. Lindsell érve az volt, hogy ha megkérdőjelezzük a Bibliában leirt események történelmi hitelességét, akkor a Biblia egész tekintélye rendül meg. Az elmúlt negyven évben a frontvonalak jelentősen elmozdultak nyugaton. Ma már nagyon kevés olyan evangéliumi teológus vagy pásztor van aki síkra szállna Lindsell mellett. Az új frontvonal a Biblia erkölcsre vonatkozó értelmezése mentén húzódik. A tárgy: vajon felül értelmezhető-e a Biblia szexuális életre és házasságra vonatkozó hagyományos értelmezése a társadalomban az elmúlt évtizedekben lezajlott változások fényében? De ez a csata, ellentétben a 40 évvel ezelőttivel, nem csak az egyházon belül folyik. Az egész amerikai társadalom hadszíntérré vált. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság júniusi döntését, amelyben kötelezővé teszi mind az 50 tagállam számára az azonos neműek házasságának elismerését, sokan „Love wins!” transzparenseket lóbálva ünnepelték. Az üzenet egyértelmű: aki a döntés ellen van az bigott, gyűlölködő ember. Márpedig ha a keresztények azt állítják, hogy Jézus Krisztus egy szerető Isten, akkor mi jogon akarják megvonni a jogot az azonos neműektől arra, hogy szeretetüket a házasság intézményén belül gyakorolhassák? Egy ilyen légkörben egyre nehezebb azoknak a pásztoroknak és keresztény vezetőknek, akik szilárdan ki akarnak tartani a hitük mellett. Felekezeti kép Amerikában Az evangéliumi keresztények, akik ma körülbelül a 28%-át teszik ki a szavazóknak az USA-ban, még mindig a legnagyobb ellenszavazói az úgynevezett „gayrightsnak.” De ez a felállás rohamosan változik. Míg 2004-ben csak az evangéliumi keresztények 10%-a támogatta a gayrightsot, addig 2014-ben már majdnem 25% (amely szavazók nagy része a 35 év alatti kategóriából kerül ki). Egy héttel a legfelsőbb bírósági idén júniusi döntése után, amely legalizálta az azonos neműek házasságát, a Pew Research Center egy korábbi felmérésére hivatkozva azt közölte, hogy a fehér protestáns lakosság 62%-a támogatja az egyneműek házasságát és csak 33% ellenzi határozottan. Azt is megemlítik, hogy a legnagyobb felekezetek közül a Római Katolikus, az American Baptist, a Mormon, a Muszlim, a Lutheran Church Missouri-Synod, az Orthodox Jewish Movement, a Southern Baptist Convention, és a United Methodist Church még mindig nem támogatja gyülekezeteiben az azonos neműek összeadását. De a „másik oldalon” is hasonló nagy felekezetek vannak: Conservative Jewish Movement, Episcopal Church, Evangelical Lutheran Church in America, Presbyterian Church (USA), Reformed Jewish Movement, Quaker, Unitarian Universalist Association of Churches és a United Church of Christ. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ezen utóbbi felekezetekhez tartozó gyülekezetek és lelkészek mind támogatnák a meleg házasságot. E sorok írója például abban a különleges helyzetben van, hogy bár a United Church of Christ által felszentelt lelkész (amely az egyházak közül elsőként engedélyezte egyneműek összeadását), egy olyan „konferenciában” szolgál (Calvin Synod) ahol az ortodoxnak számító bibliai normák érvényesek, tehát a homoszexualitást bűnnek, és az egyneműek házasságát a keresztény hittel ellentétesnek tartja. Sok más felekezet is ilyen „középutas” megoldást próbál választani. Maga a felekezet elfogadja, hogy az azonos neműek is házasodhatnak, de ezt nem kényszerítik rá az egyes lelkészekre és gyülekezetekre. A kényszerítő erő azért sem működne, mert az amerikai egyházi minta jóval demokratikusabb, mint az öreg kontinensen. A protestáns gyülekezetek önellátóak, így ha nem tetszik nekik a felekezetűk politikája, egyszerűen függetlenítik magukat, vagy átmennek egy másikba. Ez a mozgás az utóbbi időben mind két oldalt jellemzi. Sok gyülekezet hagyta el például a UCC-t (United Church of Christ) és a PCUSA-t (Presbyterian Church of USA) miután azok liberális irányba mozdultak el, de a Metodisták közül is váltak ki gyülekezetek azok ortodox állásfoglalása miatt. Ugyanebből az okból kifolyólag állami oldalról sem tudnak nyomást gyakorolni a gyülekezetekre. Az egyik gyakran félreértelmezett kérdés itt az egyházak adómentessége. Az állam és egyház elválasztásának egyik legfontosabb alap pillére, hogy az egyházak semmilyen közvetlen állami támogatásban nem részesülnek. Az egyházak adómentessége sem vallási, hanem gazdasági alapon jár. Az USA-ban minden nem profit orientált gazdasági tevékenység adómentesnek nyilvánul, tehát amíg egy gyülekezet nem termel profitot (illetve a termelt profitot jótékonysági célokra használja fel) addig nem is kell adót fizetnie. Az egy másik kérdés, hogy ateista szervezetek rendszeresen támadják ez egyházakat különböző bíróságokon azzal, hogy bizonyos tevékenységük után igen is adót kellene fizetniük. Egy másik gyakran
