Calvin Synod Herald, 2015 (116. évfolyam, 9-10. szám)
2015-09-01 / 9-10. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Hordozván egymást szeretetben Alapige: Gál 6,1-5; 9-10 Úgy tűnik, hogy az előbb hallott igerészen belül, rövid, néhány vers alatt az apostol két ellentétes felszólítást is ad a Galatáciai gyülekezetnek. Egyrészt azt mondja, hogy egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét, és utána, szinte a következő mondatban azt, hogy mindenki a maga terhét hordozza. Mai elmélkedésünkben erre a látszólagos ellentmondásra keressük a választ. Mit is jelent a teherhordozás a hívő ember életében? Vagy a magunk terhét kell hordozni, vagy a másikét is, vagy hogyan kell érteni mindezt, amit Pál Apostol itt mond? Úgy gondolom, hogy ez a mondat, ami az Ige második részében hangzott el, azaz hogy mindenki a maga terhét hordozza, sokkal közelebb áll a mindannyiunk szívéhez. Hogyha kicsit erőteljesebben fogalmaznánk, azt is mondhatnánk, hogy a világunkat jobbára ez a gondolat jellemzi a teherhordással kapcsolatosan: mi közöm a másik terhéhez? Elég nekem a magam baja! Olyan világban élünk, ahol ez az elv valósul meg nagyon sokszor. Akkor állok melléd, ha ugyanezt elvárhatom tőled, amit én akarok. Akkor bocsátók meg neked, ha megérdemled, de amit ellenem tettél soha nem felejtem el. Ehhez a gondolathoz hozzá tartozik az is, amikor azt mondjuk, pont elég nekem a saját magam baja. S amikor ezt mondjuk akkor nem is állunk messze az igazságtól. Mert akkor, amikor valaki hirtelen felfedezi azt, hogy az a házastársi kapcsolat, amiben élt, valójában nem működik már és válással végződik pedig olyan csodálatosan indult, hogy az egész életünket ilyen ideálisan szépnek és jónak láttuk egyszerre összetört. Ilyen lehet az a gondolat is, amikor az orvosi diagnózis azt mondja, hogy gyógyíthatatlan a betegségünk, és egyik pillanatról a másikra az élet és halál nagy harcát vívjuk. Ilyen lehet az az alkalom is, amikor valakivel kapcsolatosan, akit nagyon szeretünk, olyan problémákkal találjuk szembe magunkat, amin nem tudunk változtatni. Ilyenkor bár mennyire is szeretnénk állani a helyükbe, de nem lehet. De sok mindent lehetne még itt sorolni: Tehát valóban vannak súlyos terhek az életünkben, amire nem tudunk pontos választ adni a magunk erejéből vagy akaratából. A Szentírás nem mondja, hogy csináljunk úgy, mintha ezek a terhek és gondok nem lennének. Nem mondja azt, sem hogy tegyünk úgy, mintha mindig, minden a lehető legkönnyebb lenne. Keresztyénként vonjunk egyet a vállunkon, és mondjuk azt, hogy nincs olyan teher, amit mi el ne bírnánk. Pál apostol a 2Kor 1,8-ban azt mondja: ".. Hogy erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk." Pál, aki a hitével példaképpen áll előttünk, ezt mondja: erőnkön felül megterheltettünk. Emlékezzünk vissza Jézusnak a Gecsemané-kertbeli tusakodására! Hát nem a ránehezedő terhekkel való küzdelem az, amikor meghajol Atyja előtt, és azt mondja, hogy: ha lehet, akkor múljon el tőlem ez a keserű pohár! Atyám, én látom, hogy mi vár rám, és nagyon szeretném - ha lehet - elkerülni. Utána mégis megszületik a hitvallás Jézus száján, ami példaértékű előttünk: "Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!" De Jézus is küzd, mert Jézus is, mint ember, valóságos ember, terheket hordozó mind mindenki más. Tehát, amikor valaki azt mondja, hogy nekem is olyan súlyos terheim vannak, hogyan hordanám akkor a másét abban sok az igazság. Ugyanis van olyan teher, amit valóban ember magában nem tud elhordozni. Mi történik ilyenkor? Jézus azt mondja, ’’hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ” Van Jézus hívásában egy nagyon világos felszólítás arra nézve, hogy amikor eljut valaki oda, hogy rájön, életének terhét, a keresztjét egyedül nem tudja jól hordani, akkor lehet, szabad kérnie: Uram, könyörülj rajtam! A Máté 11-ben ennek a Jézusi hívásnak a folytatása: "Vegyétek magatokra az én igámat,... Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." Nem arról beszél Jézus, hogy ha valaki mellé O odaáll, annak az életén többé nem lesz teher, vagy vállán nem lesz kereszt. Hanem azt mondja, hogy hordozhatóvá válik mindaz, amibe addig beletörtél. Az a kép, amit Jézus itt használ, annak a súlyos járomnak a képe, amit igásállatokra szoktak rakni, és ami két állat számára van kialakítva. Ha csak egyik állat húzza, egy idő után mérhetetlenül elfárad, és nem tud továbbmenni. Ha befognak mellé egy másikat, akkor már lehet vele együtt végezni a munkát, jól haladnak. Igaz, amit mind a kettő kell, hogy húzzon, de egyik sem fárad bele. Ez az első kérdése ma az igének hozzánk: Vajon eljutottunk-e odáig, hogy megtanultuk már azt, hogy Jézus Krisztus át tud, és akar venni nagyon sok mindent a vállunkról. Jézus soha nem fogja azt mondani, amit sokan mondanak, hogy hagyjál békén ez nem az én dolgom. Jézus azt akarja, hogy mi feloldjuk magunkat az Ő akarata előtt, ami abban nyilvánul meg, hogy nem elméleteket ad nekünk, hanem megoldásokat. Nem arról beszél, hogy neked vagy nekem mit kell csinálnom, hanem azt mondja: ember, szeretnék ott lenni melletted. Szeretném megerősíteni az életedet. Szeretném átvenni mindazt, ami terhel, ami lehúz, ami miatt nem tudsz előrehaladni. Amikor elhangzik ez a felszólítás, hogy mindenki a maga terhét hordozza, akkor ez figyelmeztetés is azoknak, akik úgy
